Guadalupe – Reyes, azaz karácsony Mexikóban és Costa Ricában

Vajon mit jelent a mexikói kifejezés “Guadalupe- Reyes? Mexikóban a karácsony előtti időszak kicsit intenzívebb, mint nálunk. Sok háztartásban már advent elején felállítják a karácsonyfát, december 12- től pedig már csak inkább lazítás megy, mint produktív munka. Miért pont december 12- től? Ezt a napot a Guadalupei Szűznek szentelték, mivel a legenda szerint 1531. December 12- én jelent meg negyedik alkalommal Juan Diegonak a tepeyaci hegyen. Ezen a napon felcsendülnek a születésnapi ének, a Mananitas dallamai, s illik szerenádot vinni Lupita ismerőseinknek, akik nevüket a Guadalupei Szűzről, Mexikó védőszentjéről kapták. A Szűznek saját bazilikája is van Mexikóvárosban, s mivel itt őrzik róla a legközismertebb képet, ezen a napon, csakúgy mint nyáron rengeteg ember zarándokol a templomhoz, hogy meghallgassa az aznapi szentmisét.

Látogatás a Guadalupei Szűznél

De mi történik a Guadalupei Szűz napja után? Kilenc nappal karácsony előtt kezdődnek a posadas nevű események. Kicsit hasonlít a nálunk régen falunk megszokott betlehemezésre. Mi családon belül szétosztottuk, hogy melyik nap melyik családtagnál gyűlünk össze. Aznap este odavándoroltunk a Szent Család szobrával és egy rövid énekes párbeszéd után bebocsátást nyertünk. Így játszottuk el József és Mária szálláskeresését Jézus születése előtt. Ezután természetesen megvendégeltek minket.

Szenteste nem maradhat el az éjféli mise, ami valójában este 22 órakor kezdődik. Így éjfél körül végzünk a vacsorával, ami után jöhet az ajándékozás. Ilyenkor csak apróságokat cserélgetünk egymás között, a gyerekek sokkal jobban várják január 6-át, a három királyok ünnepét. A Reyes Magos, azaz a három királyok hozzák el a gyerekeknek mindazt, amire vágynak és amit egy levélben megírnak nekik, majd egy lufira kötve elküldenek. Ezen a napon megvágjuk a Rosca de Reyes nevű kalácsot, amiben egy műanyag figura van elrejtve, amely a kisdedet jelképezi. A kalácsba bárhol belevághatunk, ugyanis akinél előbukkan a kis Jézus, azt a kötelezettséget veszi magára, hogy február 2- án, gyertyaszentelő napján az egész családot meghívja tamales-re. Ezért mondjuk azt, hogy az ünneplés, a sok evés december 12- től január 6-ig tartanak, azaz Guadalupe napjától Vízkeresztig.

Rosca de Reyes

Costa Ricában is hasonlóan alakulnak az ünnepek, bár ők nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a Guadalupei Szűznek, hiszen a védőszent a mexikói kultúrkörben kapott kiemelkedő fontosságot. Náluk is igen hamar megjelenik a karácsonyfa, illetve a betlehem, amely Mexikóban óriási dimenziókat kaphat. A ticok már decemberben fogyasztják a tamales nevű ételt, még hozzá disznóhúsból. Náluk viszont megfordul a karácsony folyamata. 24- én a közös vacsora és ajándékozás után mennek az éjféli misére. Érdekes, hogy január 6- át nem ünnepelik különösebben, a gyerekek nem várnak játékokat a három királytól. Amennyiben érdekel Costa Rica, remek karácsonyi ajándék lehet A varázslatos Costa Rica című könyvem, amelyet itt rendelhetsz meg.   

Projektalapú nyelvoktatás

A projektalapú nyelvoktatás egy olyan innovatív forma lehetne, amely elősegíti, hogy a tanulók csoportmunkák során egész folyamatokat végigvezessenek, jobban elmélyülhessenek egy-egy témában, s nagyobb áttekintést szerezzenek.

Mexikóban több évig egy magángimnáziumban tanítottam, ahol nagy hangsúlyt fektettek a projektalapú nyelvoktatásra. Ezzel próbálták modernizálni a módszereket, melynek egyik jelentős kritériuma az volt, hogy valós helyzetekben felhasználható ismereteket adjunk át. A diákok az év végi értékelés keretein belül, többek között az alapján osztályozták a nyelvórákat, hogy a megszerzett tudás alkalmazható-e a való életben.

Ehhez olyan projekteket kellett kitalálnunk, melyek eléggé összetettek a csapatmunkában és a fejlesztési területeken. Természetesen a nyelvi készségek álltak a középpontban, mellette viszont szerepet kapott a kreativitás, a szervező képesség, sőt egyes esetekben a szereplés is. Egy adott félév elsajátítandó anyaga köré fontuk a projekteket. Ez nem azt jelenti, hogy az összes órán ezen dolgoztak, ehhez meg kell adni a háttér tudást. Ez azt jelenti, hogy a szokványos nyelvórákat törtük meg olyan rendhagyó órákkal, amikor a projektmunkával foglalkozhattak. Különösen fontosnak tartottuk a művészi, kreatív kifejezésmódot. Ez az, mely általában időhiány miatt száműzetik a hagyományos oktatásból, és itt nem csak a nyelvtanításra gondolok. A rengeteg többletmunka és tantárgy miatt a tanárok általában ezeknek az önkifejező tárgyak rovására tudnak lecsippenteni, hogy csökkentsék a gyermekek és a saját terheiket. Hosszú távon azonban ez nem szerencsés.

A projektmunka kialakítása során jól megalapozott ötletelés szükséges, hiszen kötelező nyelvtani anyagok elsajátítása kulcsfontosságú, csakúgy, mint a szókincs fejlesztése. Mindehhez társul az értékelés és a motiváció. A gimnazista korosztályt különleges dolgokkal lehet megfogni, ami felkelti az érdeklődésüket, illetve amiben megmutathatják erősségeiket. Ezért a projektalapú nyelvtanulást elsősorban gimnazista diákoknak ajánlom, bár véleményem szerint már a felső tagozat vége felé is sikeresen bevethetőek.

Ami lényeges, hogy először meg kell ismerni az osztályunkat, látni kell a tanár és diákok között kialakuló kémiát. Vannak olyan munkák, melyek nagyfokú bizalom és elhivatottság nélkül nem létrehozhatóak. Egy olyan módszerről van szó, amely elősegíti a nyelvhez és az egymáshoz való kapcsolódást, más megvilágításba helyezi magát a nyelvtanulást.

Eszközök a nyelvoktatásban: A kapcsolódási pontok

Úgy vélem, a kapcsolódási pontok egy idegen nyelv oktatásában a kifejezetten fontos eszközök közé tartoznak. Kiváltképpen, amikor gyermekekkel foglalkozunk, bár tapasztalatom szerint a felnőtteknek is nagy segítség lehet.

Egy idegen nyelvet mindig kapcsolni kell valamihez, valakihez. Ez ideális esetben a tanár, de ehhez nem mindig alakul ki a megfelelő kémia, illetve az sem árt, ha több módon és ponton jön létre ez a kötelék. Számomra tehát a tanár lehet az első kapcsolódási pont. Lényeges, hogy ez a személy jól ismerje nem csak a nyelvet, hanem az adott kultúrát is, valamint képviselje annak mentalitását, gondolkodásmódját. Egy nyelvre már régóta nem úgy kellene tekinteni, mint szavak halmazára. Nem elég szavakat magolni ahhoz, hogy elsajátíthassuk, érezni és megélni pontosan ugyanolyan létfontosságú.

A második kapcsolódási pont a módszertan része. A könyv, az összeállított tananyag, valamint a nyelvóra, azaz a fentiek tálalása. Az írásos szövegben a tanuló kötheti a tartalmat egy figurához, aki végigkíséri a tanulás folyamatán. Ez lehet egy kisfiú, egy kislány vagy akár egy állatka. Sőt ennek a szereplőnek nyilván lesz családja és barátai is. Miközben megmutatjuk, ő miket él meg, hasznos szavakat, szituációkat taníthatunk, valamint valóságban felhasználható, életszerű tudást adunk át. Sajnos az utóbbi időben csupa olyan nyelvkönyv került a kezembe, ahol a diákok semmihez és senkihez nem tudták a nyelvet rendelni. Sőt olyat is láttam, hogy a tanárhoz sem igazán. Ezzel ellentétben mennyivel barátságosabb lenne egy nyelvkönyv, ahol a gyerekek nem azt érzik, hogy magukra hagyták őket, hanem érdekességeket olvashatnak kedvencükről. Nagyobb kedvvel vetnék bele magukat az olvasás és írás gyakorlásába. Valamint történetek tudnának összeállni, s nem egymástól független mondatok lennének egy oldalra összeszedve. Mindnyájunkban kialakul és összeáll egy kép, de ehhez elengedhetetlen az összefüggő információk rendelkezésre bocsátása.

A Goethe Intézet egyik továbbképzésén láttunk ilyen törekvéseket, kiválóan kidolgozott anyagokat, amihez egy bábot is megalkottak. A bábok remekül megszemélyesíthetik a mondanivalónkat, életszerű helyzeteket teremthetnek, azaz működhetnek kapcsolódási pontként a nyelvoktatás gyakorlati részében. A bábok kapcsolatba kerülnek egymással, s esetlegesen a gyerekekkel, akiknek módukban áll akár kommunikálni is velük. Mindezt játékos, nem erőltetett formában.

Véleményem szerint kreativitásunk határa a csillagos ég. Bizonyára sokféle más kapcsolódási pontot lehet még létrehozni. Ebben az útmutatóban csak néhány rögtönzött ötlettel rá akartam mutatni ennek a témának a fontosságára. Egy kis pluszmunkával megtalálhatjuk a kötelező tankönyvekben is azt a figurát, akinek alakjára felfűzhetjük a történeteket, ünnepeket, új szavakat, a mondanivalót.