Projektalapú nyelvoktatás

A projektalapú nyelvoktatás egy olyan innovatív forma lehetne, amely elősegíti, hogy a tanulók csoportmunkák során egész folyamatokat végigvezessenek, jobban elmélyülhessenek egy-egy témában, s nagyobb áttekintést szerezzenek.

Mexikóban több évig egy magángimnáziumban tanítottam, ahol nagy hangsúlyt fektettek a projektalapú nyelvoktatásra. Ezzel próbálták modernizálni a módszereket, melynek egyik jelentős kritériuma az volt, hogy valós helyzetekben felhasználható ismereteket adjunk át. A diákok az év végi értékelés keretein belül, többek között az alapján osztályozták a nyelvórákat, hogy a megszerzett tudás alkalmazható-e a való életben.

Ehhez olyan projekteket kellett kitalálnunk, melyek eléggé összetettek a csapatmunkában és a fejlesztési területeken. Természetesen a nyelvi készségek álltak a középpontban, mellette viszont szerepet kapott a kreativitás, a szervező képesség, sőt egyes esetekben a szereplés is. Egy adott félév elsajátítandó anyaga köré fontuk a projekteket. Ez nem azt jelenti, hogy az összes órán ezen dolgoztak, ehhez meg kell adni a háttér tudást. Ez azt jelenti, hogy a szokványos nyelvórákat törtük meg olyan rendhagyó órákkal, amikor a projektmunkával foglalkozhattak. Különösen fontosnak tartottuk a művészi, kreatív kifejezésmódot. Ez az, mely általában időhiány miatt száműzetik a hagyományos oktatásból, és itt nem csak a nyelvtanításra gondolok. A rengeteg többletmunka és tantárgy miatt a tanárok általában ezeknek az önkifejező tárgyak rovására tudnak lecsippenteni, hogy csökkentsék a gyermekek és a saját terheiket. Hosszú távon azonban ez nem szerencsés.

A projektmunka kialakítása során jól megalapozott ötletelés szükséges, hiszen kötelező nyelvtani anyagok elsajátítása kulcsfontosságú, csakúgy, mint a szókincs fejlesztése. Mindehhez társul az értékelés és a motiváció. A gimnazista korosztályt különleges dolgokkal lehet megfogni, ami felkelti az érdeklődésüket, illetve amiben megmutathatják erősségeiket. Ezért a projektalapú nyelvtanulást elsősorban gimnazista diákoknak ajánlom, bár véleményem szerint már a felső tagozat vége felé is sikeresen bevethetőek.

Ami lényeges, hogy először meg kell ismerni az osztályunkat, látni kell a tanár és diákok között kialakuló kémiát. Vannak olyan munkák, melyek nagyfokú bizalom és elhivatottság nélkül nem létrehozhatóak. Egy olyan módszerről van szó, amely elősegíti a nyelvhez és az egymáshoz való kapcsolódást, más megvilágításba helyezi magát a nyelvtanulást.

Eszközök a nyelvoktatásban: A kapcsolódási pontok

Úgy vélem, a kapcsolódási pontok egy idegen nyelv oktatásában a kifejezetten fontos eszközök közé tartoznak. Kiváltképpen, amikor gyermekekkel foglalkozunk, bár tapasztalatom szerint a felnőtteknek is nagy segítség lehet.

Egy idegen nyelvet mindig kapcsolni kell valamihez, valakihez. Ez ideális esetben a tanár, de ehhez nem mindig alakul ki a megfelelő kémia, illetve az sem árt, ha több módon és ponton jön létre ez a kötelék. Számomra tehát a tanár lehet az első kapcsolódási pont. Lényeges, hogy ez a személy jól ismerje nem csak a nyelvet, hanem az adott kultúrát is, valamint képviselje annak mentalitását, gondolkodásmódját. Egy nyelvre már régóta nem úgy kellene tekinteni, mint szavak halmazára. Nem elég szavakat magolni ahhoz, hogy elsajátíthassuk, érezni és megélni pontosan ugyanolyan létfontosságú.

A második kapcsolódási pont a módszertan része. A könyv, az összeállított tananyag, valamint a nyelvóra, azaz a fentiek tálalása. Az írásos szövegben a tanuló kötheti a tartalmat egy figurához, aki végigkíséri a tanulás folyamatán. Ez lehet egy kisfiú, egy kislány vagy akár egy állatka. Sőt ennek a szereplőnek nyilván lesz családja és barátai is. Miközben megmutatjuk, ő miket él meg, hasznos szavakat, szituációkat taníthatunk, valamint valóságban felhasználható, életszerű tudást adunk át. Sajnos az utóbbi időben csupa olyan nyelvkönyv került a kezembe, ahol a diákok semmihez és senkihez nem tudták a nyelvet rendelni. Sőt olyat is láttam, hogy a tanárhoz sem igazán. Ezzel ellentétben mennyivel barátságosabb lenne egy nyelvkönyv, ahol a gyerekek nem azt érzik, hogy magukra hagyták őket, hanem érdekességeket olvashatnak kedvencükről. Nagyobb kedvvel vetnék bele magukat az olvasás és írás gyakorlásába. Valamint történetek tudnának összeállni, s nem egymástól független mondatok lennének egy oldalra összeszedve. Mindnyájunkban kialakul és összeáll egy kép, de ehhez elengedhetetlen az összefüggő információk rendelkezésre bocsátása.

A Goethe Intézet egyik továbbképzésén láttunk ilyen törekvéseket, kiválóan kidolgozott anyagokat, amihez egy bábot is megalkottak. A bábok remekül megszemélyesíthetik a mondanivalónkat, életszerű helyzeteket teremthetnek, azaz működhetnek kapcsolódási pontként a nyelvoktatás gyakorlati részében. A bábok kapcsolatba kerülnek egymással, s esetlegesen a gyerekekkel, akiknek módukban áll akár kommunikálni is velük. Mindezt játékos, nem erőltetett formában.

Véleményem szerint kreativitásunk határa a csillagos ég. Bizonyára sokféle más kapcsolódási pontot lehet még létrehozni. Ebben az útmutatóban csak néhány rögtönzött ötlettel rá akartam mutatni ennek a témának a fontosságára. Egy kis pluszmunkával megtalálhatjuk a kötelező tankönyvekben is azt a figurát, akinek alakjára felfűzhetjük a történeteket, ünnepeket, új szavakat, a mondanivalót.