Valahogy a március mindig Costa Ricát juttatja az eszembe. Az első munkahelyi kiküldetésem 2019. március 9- én indult Costa Ricába, tavaly pedig március 12- én repültünk San Joséba. Három éve hála ennek a munkalehetőségnek és a csapatomnak, rengeteg gyönyörű helyet ismertünk meg. Ezek közül szemezgettem 2021- re, hogy azokat mutassam meg a fiamnak, amelyek tényleg kivételesek. És természetesen a bakancslista nálunk mindig csak bővül, így alkalmunk nyílt arra, hogy számomra szintén szűz terepeket felfedezhessünk. Több hétnyi utazás és barátok meglátogatása után tettük át a székhelyünket Mexikóba, ahol már várt a munka, valamint a család.
Costa Rica számomra mindig a nyugalmat jelentette. A természet varázsát, az állatok, növények sokaságát. Arra törekedtünk, hogy olyan helyekre jussunk el, ahol érdekes faunát és flórát láthatunk, kikapcsolódhatunk, ugyanakkor aktívan pihenhetünk is.
Mexikó egy óriási ország, s túlzás nélkül állíthatom, hogy mindene megvan: vulkánok, tenger, hegyek, városok, romvárosok. Costa Ricában szintén mindez fellelhető, viszont egy jóval kisebb területen. Nehezen tudnék választani, melyik látnivaló a kedvencem. A vulkánlátogatások közül mindegyik fantasztikus, ugyanakkor mindegyik más miatt varázslatos. A tengerpart esetében ugyanez a helyzet.
Amikor valaki megkér, hogy adjak tanácsot az útiterv kidolgozásában, először mindig megnézzük az utazás időtartamát, valamint hogy mikor szeretne utazni. Ez azért fontos, mert az esős, illetve száraz időszak befolyásolhatja a tervezett programokat. Ha az illetőnek van egy bakancslistája, megnézzük, hogyan érdemes kipipálni a tételeket, s hogy mennyit érdemes bevállalni vagy esetleg hozzátenni még valami kihagyhatatlant a környéken. Amikor ilyen messzire utazunk, hajlamosak vagyunk túl sokra vágyni, minél több úticélt belesűríteni, de nem érdemes. Amit a tapasztalt tanácsadó ilyenkor tesz, hogy a térkép segítségével leköveti az útvonalat és ismerve a helyi közlekedést, kiszámolja, mi fér ténylegesen bele.
Bevallom, a tavalyi körutazásunkat sokszor újra kellett terveznem olyan kérdések miatt, mint például útitársunk nem kapott szabadságot az első napra, a repülőtársaság törölte és átrakta a járatunkat. Ilyenkor borul minden, hiszen a különböző nemzeti parkoknak máskor van a szünnapjuk. Viszont ez ennek a munkának a szépsége is.
Látva a jelenlegi helyzetet, nagyon örülök, hogy tavaly elindultunk. Nem volt egyszerű, stresszel teli időszak volt az indulás előtti hét, ugyanakkor sajnos meg kell szoknunk azt, hogy ha utazni akarunk, semmi se tudja elvenni a kedvünket. Be kell rendezkednünk arra a világra, hogy ez nem lesz már könnyebb, sajnos mindig bekövetkezhet valami, amitől félünk, például karantén érkezéskor vagy visszaérkezéskor. A mi választásunk, hogy ennek ellenére utazunk-e vagy inkább maradunk. Mi mindenképpen az utazásra voksolunk!
