Holbox

Nagyon sokat hallottunk már Holbox szépségéről, ezért régóta bakancslistánkon szerepelt. Megint csak Ildi barátnőmnek köszönhetően sikerült tavaly eljutnunk. Méridából indultunk autóval, Chiquiláig kb. 3 órát vett igénybe az út, ami viszonylag nyugodtan telt, csak egy kígyó merészkedett át előttünk keresztbe.

Chiquilá az utolsó szárazföldi falu, amely fogadja a szigetre utazókat, hiszen innen indul a komp. Ezért a település profiljába beletartoznak az őrzött parkolók, ahol le lehet tenni az autót, mert Holbox szigetén csak külön engedéllyel közlekedhetnek gépjárművek. Talán már ez is hozzájárul egy kicsit ahhoz az érzéshez, hogy a tengeren átkelve egy másik világba csöppenünk majd.

És tényleg. A kompállomásnál golfkocsik várják a turistákat. Ez a helyi taxi és közlekedési eszköz, természetesen a kerékpáron kívül, amelyet rengeteg helyen lehet bérelni. A szigeten csak földút van, ami egyfelől hangulatos, másfelől viszont esős időben elég sáros tud lenni. A sziget bájához hozzátartoznak a házak falait díszítő festmények, a gyönyörű tenger, az esti izgés- mozgás és a legváratlanabb helyen felbukkanó állatok. Én, aki 2021- ben skorpiómágnesként működtem, ezúttal sem úszhattam meg a találkozót, de ennél sokkal izgalmasabb és talán kellemesebb volt, amikor a bungalónk előtti úszómedence körül sétálgatott egy mosómedve.  

A híres golfkocsik Szép falfestések

Látogatásunk alatt a tenger mindvégig világos színben ragyogott, a karib- térséget megkeserítő tengeri fű szintén jóval kevesebb ezen a részen. Mivel a víz mindenhol sekély és alig vannak hullámok, bátran ajánlom kisgyermekes családok figyelmébe. Holbox talán legszebb pontja Punta Mosquito. Érdemes sétálni odáig vagy egy darabig biciklivel menni, majd gyalog folytatni. Viszont mivel utazók vagyunk és nem csak egyszerű turisták, kérlek, tartsd tiszteletben ennek a helynek a határait! Csak addig menj, amíg engedik a táblák, utána ugyanis különböző állatok szentélyeire jutsz, ahol őket megzavarhatod, s ezért természetvédelmi területnek minősülnek. Hogy mitől olyan különleges ez a hely? A homokdűnéken hosszan lehet sétálni a tenger kellős- közepén. Amennyiben az élővilág is érdekel, érdemes túravezetőknél érdeklődni.

Ha a pihenés mellett szeretnél az élővilággal is ismerkedni, szívből ajánlom a bioluminiscencia élményt. Késő este indulnak a túrák, a Hold állásától függ, hogy pontosan hány órakor. A gyakorlott vezetők bővebben mesélnek a jelenségről, melynek során többek között a planktonok jelenléte a tengerben olyan kémiai folyamatokat indít el, hogy fényt adnak a tengervíznek, így éjszaka is ragyog és fényes. A legjobb hónap a megfigyelésre május, de március és november között mindig garantált ez a fantasztikus élmény, mivel a víz hőmérséklete ilyenkor magasabb. Holbox élővilága nagyon gazdag. Teljesen normális, hogy vacsora közben az asztalod mellett mászkálnak a leguánok, de ha ennél többre vágysz, megismerkedhetsz a cetcápával is. Nyáron különböző kirándulások keretein belül lehet őket megfigyelni. Én személy szerint megfigyelés- párti vagyok, bár tudom, mekkora élmény úszni az állatokkal, mégis úgy érzem jól magam, ha a látogatásommal nem vagyok hatással az élővilágra.

Ha esetleg más reggelire vágysz, mint amit a szálloda vagy az éttermek kínálnak, elmehetsz a helyi piacra is, ahol alacsony büdzséből szintén jókat lehet enni.

Holbox egy parányi paradicsom ezen a világon. Kiválóan alkalmas arra, hogy kipihenjük magunkat, elmélkedjünk és lelassuljunk egy kicsit. Ha alig várod, hogy felfedezhesd Mexikó csodálatos tájait és egy kis iránymutatást szeretnél, kattints ide! Valamint iratkozz fel a hírlevélre, hogy az aktuális információk eljuthassanak hozzád.  

Holbox strandja Vacsoravendég Punta Mosquito

Mérida – Chayanne nyomában

Amikor 2006- ban először Mexikóba költöztem, egy hónapos cancúni tartózkodás után Méridába költöztem, hiszen ott végeztem a szakmai gyakorlatomat az UADY egyetemen. Rendszeresen jártam a romvárosokat a közelben és távolabb is, valamint látogattam az INAH, azaz a régészeti intézet eseményeit. Így például 2007- ben, amikor végleg visszaköltöztem, igaz, már nem Méridába, de még egy darabig ingáztam, itt vehettem részt a maja régészet konferenciáján is.

Mérida, a fehér város, ahogyan mindenki hívja, egyszerű szépségével mindig elvarázsolt. Mivel ez volt mexikói életem első jelentős állomása, fontosnak tartottam, hogy a kisfiam megismerje. Pont kapóra jött, hogy neki éppen Chayanne egyik száma lett a kedvence, amelynek videóklipjét teljes mértékben Méridában forgatták. Így 2021- ben nem volt más választásunk, mint bejárni a várost, hogy megtaláljuk az összes helyszínt.

Mérida

Az első ilyen színtér a Monumento a la Patria volt, ami bevallom, mindig elvarázsolt. Már maga a sugárút, amelynek közepén fekszik, tele van impozáns épületekkel, majd egy körforgalom közepén kiemelkedik ez a hatalmas szoboregyüttes.

Monumento a la Patria

Meglepő, hogy a szobrász, Rómulo Rozo kolumbiai születésű volt, viszont életének jelentős részét Mexikóban töltötte és Méridában hunyt el. Szintén érdekes, hogyan kapcsolódik az öreg kontinenshez. Első felesége ugyanis csehszlovák volt, a második viszont már helyi, azaz yukaték. Mérida egyik legszimbolikusabb emlékművéről van szó, s mivel borzasztóan részletgazdag, a munkálatok 11 évig tartottak. 300 figurán keresztül meséli el Mexikó történetét a hódítás előtti korszaktól a XX. századig. Megjelenik a maja szimbolika és Mexikó 32 állama is.  

Monumento a la Patria

Utána a Régi Vasútállomás került napirendre, ami annyira nem is tűnik réginek, hiszen gyönyörűen fel lett újítva. 2020- ban ünnepelte századik születésnapját, ugyanis 1920. szeptember 15- én nyitotta meg kapuit, ami mint tudjuk, a függetlenség napjának előestéje. Manapság ugyan nincs kimondott személyszállítás vonaton Mexikóban, de ez nem mindig volt így. Régen itt találkozott a yukaték társadalom apraja- nagyja, hiszen ahhoz, hogy bejussanak az ország belsejébe, vonatra kellett szállniuk. Jelenleg Yucatán állam Művészeti iskolája kapott helyet ebben a csodaszép épületben, ahol tánc- , színház- , zenei és egyéb művészeti képzésben részesülhetnek az itt tanulók.

Antigua Estación de Ferrocarriles

Felkerestük  azt az utcát is, ahol Chayanne és a tánckar táncol. Ez a Santa Isabel parányi kis kápolnája előtti utcarész. Ez a városnegyed különösen tradícionális, az itt található park népszerű és biztonságos.

San Sebastián városnegyed

Szerintem ha valaki szereti a városi turizmust, Mérida biztosan elnyeri a tetszését. Rengeteg más látnivalóval is büszkélkedhet. Ilyen például Amerika egyik legősibb katedrálisa. Ennyi szépség között még az is megbocsátható, hogy az éghajlat talán itt a legelviselhetetlenebb egy európai számára, mert borzasztóan meleg van és szinte éget a nap. Ugyanakkor ha egy kis felfrissülésre vágyunk, innen akár egy cenote túrra is elmehetünk.

Ez az élmény nem jöhetett volna létre Ildi barátnőnk támogatása nélkül, aki szívesen fogadott minket otthonában. Köszönjük, Ildi!

Guadalupe – Reyes, azaz karácsony Mexikóban és Costa Ricában

Vajon mit jelent a mexikói kifejezés “Guadalupe- Reyes? Mexikóban a karácsony előtti időszak kicsit intenzívebb, mint nálunk. Sok háztartásban már advent elején felállítják a karácsonyfát, december 12- től pedig már csak inkább lazítás megy, mint produktív munka. Miért pont december 12- től? Ezt a napot a Guadalupei Szűznek szentelték, mivel a legenda szerint 1531. December 12- én jelent meg negyedik alkalommal Juan Diegonak a tepeyaci hegyen. Ezen a napon felcsendülnek a születésnapi ének, a Mananitas dallamai, s illik szerenádot vinni Lupita ismerőseinknek, akik nevüket a Guadalupei Szűzről, Mexikó védőszentjéről kapták. A Szűznek saját bazilikája is van Mexikóvárosban, s mivel itt őrzik róla a legközismertebb képet, ezen a napon, csakúgy mint nyáron rengeteg ember zarándokol a templomhoz, hogy meghallgassa az aznapi szentmisét.

Látogatás a Guadalupei Szűznél

De mi történik a Guadalupei Szűz napja után? Kilenc nappal karácsony előtt kezdődnek a posadas nevű események. Kicsit hasonlít a nálunk régen falunk megszokott betlehemezésre. Mi családon belül szétosztottuk, hogy melyik nap melyik családtagnál gyűlünk össze. Aznap este odavándoroltunk a Szent Család szobrával és egy rövid énekes párbeszéd után bebocsátást nyertünk. Így játszottuk el József és Mária szálláskeresését Jézus születése előtt. Ezután természetesen megvendégeltek minket.

Szenteste nem maradhat el az éjféli mise, ami valójában este 22 órakor kezdődik. Így éjfél körül végzünk a vacsorával, ami után jöhet az ajándékozás. Ilyenkor csak apróságokat cserélgetünk egymás között, a gyerekek sokkal jobban várják január 6-át, a három királyok ünnepét. A Reyes Magos, azaz a három királyok hozzák el a gyerekeknek mindazt, amire vágynak és amit egy levélben megírnak nekik, majd egy lufira kötve elküldenek. Ezen a napon megvágjuk a Rosca de Reyes nevű kalácsot, amiben egy műanyag figura van elrejtve, amely a kisdedet jelképezi. A kalácsba bárhol belevághatunk, ugyanis akinél előbukkan a kis Jézus, azt a kötelezettséget veszi magára, hogy február 2- án, gyertyaszentelő napján az egész családot meghívja tamales-re. Ezért mondjuk azt, hogy az ünneplés, a sok evés december 12- től január 6-ig tartanak, azaz Guadalupe napjától Vízkeresztig.

Rosca de Reyes

Costa Ricában is hasonlóan alakulnak az ünnepek, bár ők nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a Guadalupei Szűznek, hiszen a védőszent a mexikói kultúrkörben kapott kiemelkedő fontosságot. Náluk is igen hamar megjelenik a karácsonyfa, illetve a betlehem, amely Mexikóban óriási dimenziókat kaphat. A ticok már decemberben fogyasztják a tamales nevű ételt, még hozzá disznóhúsból. Náluk viszont megfordul a karácsony folyamata. 24- én a közös vacsora és ajándékozás után mennek az éjféli misére. Érdekes, hogy január 6- át nem ünnepelik különösebben, a gyerekek nem várnak játékokat a három királytól. Amennyiben érdekel Costa Rica, remek karácsonyi ajándék lehet A varázslatos Costa Rica című könyvem, amelyet itt rendelhetsz meg.   

A ZENE ÜNNEPE

Gyerekkorom óta imádom a zenét. Kazettás magnómból vagy a rádió ismert dalai vagy az Andok indián nyelvein felcsendülő népzene szólt. Arról álmodtam, hogy bekerülök az énekkarba. Szerettem volna valahogyan kapcsolatba kerülni a muzsikával, megélni azt az örömöt, amit ez az univerzális nyelv adhatott. Az általános iskolában gyorsan megállapították, hogy nincs igazán ilyen irányú tehetségem, az éneklés csak múló álom lehetett.

Aztán Mexikóban belecsöppentem egy zenészcsaládba. Latin- Amerikában ahol nem csak az egész élet a zenéről szól, hanem a zene maga az élet. Művészet, megélhetési forma, közös időtöltés. A családunkban volt ütős, fúvós, pengetős, s a város legjobb zongoristája, bár ő eredetileg basszusgitáros. Ha belegondolok, egy jelentős létszámú zenekart alapíthattunk volna. Emlékszem, amikor hűvös estéken összeültünk, ki- ki megragadt valamilyen hangszert és a kisfiam dédnagyapja türelmesen tanítgatta a fiatalokat. Aztán először dédnagymama, majd dédnagyapa is meghalt, s elmaradtak ezek a találkozások. Nem énekeltünk már együtt, az összetartó erő eltűnt. Azok az emberek, akik még tudták, hogy kovácsolják össze az egész családot, már nem voltak köztünk. A helyükre pedig nem lépett senki. Még nem. Mert látjuk már a szárnyukat bontogató legfiatalabb generációt, ukulelével a hátukon, óriási dobokkal a sarokban.

Mert zene nélkül nincs élet. Mert összehoz minket, mert benne van minden boldogságunk és szomorúságunk, múltunk, jelenünk és jövőnk. Talán nem csak a sajátunk, hanem egy egész népé. Amikor egy kicsinyke templom belsejében felcsendül Silvestre Revueltas A maják éjszakája című szerzeménye, amikor a hódítás előtti, ősi indián ritmusok és hangszerek megtöltik az ájtatos hely csendjét, a történelem és egy nép történetének legjelentősebb eseményei és szereplői találkoznak újra. A zene gyakran örökségünk, nem csak egybefűzi családunk tagjait, hanem olyan tudást is jelképez, amelyet egymás között átadhatunk. November 22- én, Szent Cecília, a zenészek védőszentjének ünnepén erre emlékezünk. A zene összetartó és gyógyító erejére, valamint megünnepeljük a létezését. Hogyan másként, mint óriási vacsorával és hajnalig tartó muzsikálással.

Kép: Juan Carlos León López: Música en familia