Úgy vélem, a kapcsolódási pontok egy idegen nyelv oktatásában a kifejezetten fontos eszközök közé tartoznak. Kiváltképpen, amikor gyermekekkel foglalkozunk, bár tapasztalatom szerint a felnőtteknek is nagy segítség lehet.
Egy idegen nyelvet mindig kapcsolni kell valamihez, valakihez. Ez ideális esetben a tanár, de ehhez nem mindig alakul ki a megfelelő kémia, illetve az sem árt, ha több módon és ponton jön létre ez a kötelék. Számomra tehát a tanár lehet az első kapcsolódási pont. Lényeges, hogy ez a személy jól ismerje nem csak a nyelvet, hanem az adott kultúrát is, valamint képviselje annak mentalitását, gondolkodásmódját. Egy nyelvre már régóta nem úgy kellene tekinteni, mint szavak halmazára. Nem elég szavakat magolni ahhoz, hogy elsajátíthassuk, érezni és megélni pontosan ugyanolyan létfontosságú.
A második kapcsolódási pont a módszertan része. A könyv, az összeállított tananyag, valamint a nyelvóra, azaz a fentiek tálalása. Az írásos szövegben a tanuló kötheti a tartalmat egy figurához, aki végigkíséri a tanulás folyamatán. Ez lehet egy kisfiú, egy kislány vagy akár egy állatka. Sőt ennek a szereplőnek nyilván lesz családja és barátai is. Miközben megmutatjuk, ő miket él meg, hasznos szavakat, szituációkat taníthatunk, valamint valóságban felhasználható, életszerű tudást adunk át. Sajnos az utóbbi időben csupa olyan nyelvkönyv került a kezembe, ahol a diákok semmihez és senkihez nem tudták a nyelvet rendelni. Sőt olyat is láttam, hogy a tanárhoz sem igazán. Ezzel ellentétben mennyivel barátságosabb lenne egy nyelvkönyv, ahol a gyerekek nem azt érzik, hogy magukra hagyták őket, hanem érdekességeket olvashatnak kedvencükről. Nagyobb kedvvel vetnék bele magukat az olvasás és írás gyakorlásába. Valamint történetek tudnának összeállni, s nem egymástól független mondatok lennének egy oldalra összeszedve. Mindnyájunkban kialakul és összeáll egy kép, de ehhez elengedhetetlen az összefüggő információk rendelkezésre bocsátása.
A Goethe Intézet egyik továbbképzésén láttunk ilyen törekvéseket, kiválóan kidolgozott anyagokat, amihez egy bábot is megalkottak. A bábok remekül megszemélyesíthetik a mondanivalónkat, életszerű helyzeteket teremthetnek, azaz működhetnek kapcsolódási pontként a nyelvoktatás gyakorlati részében. A bábok kapcsolatba kerülnek egymással, s esetlegesen a gyerekekkel, akiknek módukban áll akár kommunikálni is velük. Mindezt játékos, nem erőltetett formában.
Véleményem szerint kreativitásunk határa a csillagos ég. Bizonyára sokféle más kapcsolódási pontot lehet még létrehozni. Ebben az útmutatóban csak néhány rögtönzött ötlettel rá akartam mutatni ennek a témának a fontosságára. Egy kis pluszmunkával megtalálhatjuk a kötelező tankönyvekben is azt a figurát, akinek alakjára felfűzhetjük a történeteket, ünnepeket, új szavakat, a mondanivalót.
