A projektalapú nyelvoktatás egy olyan innovatív forma lehetne, amely elősegíti, hogy a tanulók csoportmunkák során egész folyamatokat végigvezessenek, jobban elmélyülhessenek egy-egy témában, s nagyobb áttekintést szerezzenek.
Mexikóban több évig egy magángimnáziumban tanítottam, ahol nagy hangsúlyt fektettek a projektalapú nyelvoktatásra. Ezzel próbálták modernizálni a módszereket, melynek egyik jelentős kritériuma az volt, hogy valós helyzetekben felhasználható ismereteket adjunk át. A diákok az év végi értékelés keretein belül, többek között az alapján osztályozták a nyelvórákat, hogy a megszerzett tudás alkalmazható-e a való életben.
Ehhez olyan projekteket kellett kitalálnunk, melyek eléggé összetettek a csapatmunkában és a fejlesztési területeken. Természetesen a nyelvi készségek álltak a középpontban, mellette viszont szerepet kapott a kreativitás, a szervező képesség, sőt egyes esetekben a szereplés is. Egy adott félév elsajátítandó anyaga köré fontuk a projekteket. Ez nem azt jelenti, hogy az összes órán ezen dolgoztak, ehhez meg kell adni a háttér tudást. Ez azt jelenti, hogy a szokványos nyelvórákat törtük meg olyan rendhagyó órákkal, amikor a projektmunkával foglalkozhattak. Különösen fontosnak tartottuk a művészi, kreatív kifejezésmódot. Ez az, mely általában időhiány miatt száműzetik a hagyományos oktatásból, és itt nem csak a nyelvtanításra gondolok. A rengeteg többletmunka és tantárgy miatt a tanárok általában ezeknek az önkifejező tárgyak rovására tudnak lecsippenteni, hogy csökkentsék a gyermekek és a saját terheiket. Hosszú távon azonban ez nem szerencsés.
A projektmunka kialakítása során jól megalapozott ötletelés szükséges, hiszen kötelező nyelvtani anyagok elsajátítása kulcsfontosságú, csakúgy, mint a szókincs fejlesztése. Mindehhez társul az értékelés és a motiváció. A gimnazista korosztályt különleges dolgokkal lehet megfogni, ami felkelti az érdeklődésüket, illetve amiben megmutathatják erősségeiket. Ezért a projektalapú nyelvtanulást elsősorban gimnazista diákoknak ajánlom, bár véleményem szerint már a felső tagozat vége felé is sikeresen bevethetőek.
Ami lényeges, hogy először meg kell ismerni az osztályunkat, látni kell a tanár és diákok között kialakuló kémiát. Vannak olyan munkák, melyek nagyfokú bizalom és elhivatottság nélkül nem létrehozhatóak. Egy olyan módszerről van szó, amely elősegíti a nyelvhez és az egymáshoz való kapcsolódást, más megvilágításba helyezi magát a nyelvtanulást.