Kedves Kismamák! Tizenhárom évvel ezelőtt megéltem az anyaságot egy igen távoli országban, Mexikóban. Az ottani családomnak teljesen természetes volt, hogy egy sűrű biztonsági hálót fon körém. Ezt először kifejezetten terhesnek éreztem, aztán elkezdtem élvezni az előnyét is. Olyannyira, hogy amikor tíz évvel később, Magyarországon megszületett a második fiam, hiányzott az a védelem, amit Mexikóban annak idején megkaptam. Ha szívesen olvasnál a kalandjaimról, megéléseimről, írásaimról, gondolataimról, iratkozz fel a hírlevelemre! Kattints ide!
Mindkét alkalommal elég gyorsan visszaálltam dolgozni, sajnos az én esetemben azért sem ideális a hosszabb anyasági szünet, mert az agyam gyorsan elkezd leépülni. Nyelvoktatóként és szakfordítóként is arra van szükségem, hogy megtartsa a naprakészségét, folyamatos tornában legyen, a szavak eszembe jussanak, stb. Nagyobbik fiammal esélyem sem volt továbbmaradni, mert csak kilencven nap anyasági szabadság áll rendelkezésre, én ezt négy hónapra fel tudtam emelni. Az első évben végül a gyermekem végig velem járt dolgozni, mivel anyatejes baba volt. Ennek kicsit nagyobb kultúrája van Mexikóban, abszolút megoldhatónak bizonyult minden opció. A kicsivel hat hónapot engedélyeztem magamnak munka nélkül, de erősen éreztem a kismama demencia tüneteit, így nem várhattam tovább, vissza kellett állnom a vállalkozásom élére.
Amit nagyon nehezen élek meg itt, hogy az édesanyák jelentősen elszigetelődnek. Vagy a család lakik túl messze vagy a barátok kopnak ki, hiába járunk Suttogóra, Ringatóra, ami szuperjó a gyerekeknek, az anyukáknak nem feltétlenül sikerül kapcsolódniuk. A nyugati társadalmak modern életvitele sem támogatja azt, hogy bölcsi után még sétáljunk egy nagyot, üljünk össze egy kávéra. Néha olyan nehéz összehozni egy-egy találkát, mintha magával a pápával kellene egyeztetnünk, pedig igény teljes mértékben lenne rá.
Pontosan ezért hoztam létre a spanyol kiscsoportos foglalkozásomat édesanyáknak, kismamáknak, kisgyermekes anyukáknak. A baba alvásidejét kihasználva negyvenöt percet csak saját magunkkal törődünk, élvezetes formában tornáztatjuk az agyunkat, s megszórjuk magunkat pozitív energiákkal. Erre tökéletes választás a spanyol nyelv dallamossága és maga a zene. Lebegjen az a szemünk előtt, hogy egy boldog kisgyerek mögött egy boldog, kiegyensúlyozott édesanya áll. És igen, előfordulhat, hogy éppen nem alszik, nyűglődik, matricaformátumban él. Higgyétek el, láttunk már mindent és mindent meg is tudunk oldani. Tehát hogyan tanuljunk idegen nyelvet kisbaba mellett is? Az otthon kényelme óriási előny, képzeljétek el, hogy akár ha hordozóban alszik a baba, akkor is csak beteszitek a fülest, egy jó kis tea vagy kávé, s tanulunk. Mindenkire tekintettel vagyunk, mindenki annyit vesz részt, amennyire lehetősége van, mégis úgy érzem, igazi töltődés lehet. Ha szeretnél a szuper közösségünkhöz tartozni, írj bátran egy üzenetet a judit@kolibrinyelvstudio.hu címre.
Az érettségi minden fiatal számára óriási próbatételként jelenik meg. Természetesen még inkább igaz ez az idegen nyelvre, hiszen általában itt még az a kényelem sincs meg, hogy a diák a saját anyanyelvén fejezhesse ki magát. Sokan évek óta tanulnak németül, de a nyelvtan még mindig teljes káosz és ez természetesen további stresszfaktor lehet, ahogyan közelednek az érettségi vizsgák.
Mit tehetsz akkor, ha a nyelvtan az egyik legnagyobb mumusod és félsz a német érettségitől? Van számodra egy remek hírem. Nem kell minden szabályt bemagolni, ugyanis nem az az elvárás, hogy tökéletes legyen, ahogyan a nyelvvizsgán sem. Az utóbbi évek tendenciája, hogy ha apró hiba becsúszik, az még nem rontja le a végeredményt, amennyiben a mondat és a mondanivalód érthető. Én mindig különösen sokat gyakorolok a diákjaimmal az írásbeli feladatokra, mert ott lehet a legkevésbé leplezni a nyelvtani hiányosságokat.
Én viszont azt tanácsolnám, hogy akár nézzük a problémát más szemszögből! A német nyelvtan megtanít minket rendszerben gondolkozni, azaz szuper lehetőség arra, hogy elsajátítsuk vagy javítsuk a logikai, rendszer alapú gondolkodást. Ez pedig később az élet minden területén hatalmas segítség lehet. Én mindig arra törekszem, hogy segítsek a diákoknak ezen az úton. A Kolibri Lingua Program is pontosan ezért jött létre.
Most pedig jöjjön három tipp, amivel a német érettségi felkészülés sikeres lehet:
Tipp 1: Kérdésben a válasz: Nagyon sokszor magában a kérdésben benne van a válasz. Rögtön látszik, hogy egy ige hogyan ragozódik, milyen vonzatot használ, stb. Érdemes a részletekre figyelni!
Tipp 2: Olvass a sorok között! Bármennyire is igyekeznek a tanárok, nem tudják úgy összeállítani a dolgozatokat, érettségiket, vizsgákat, hogy maga a feladatlap ne legyen tele segítséggel. Ezeket kell megtanulni meglátni és értelmezni.
Tipp 3: Jól kell ismerni a német érettségi feladattípusait. Ezért érdemes részt venni egy német érettségi felkészítő tanfolyamon. Ha még esetleg nem választottál, a Kolibri Lingua Program keretein belül február 3-án indul egy kiscsoportos felkészítő. Bővebb információért írj nekem a judit@kolibrinyelvstudio.hu címre.
Ha karácsony alkalmából fontos számodra, hogy a lelkedet is ünnepi díszbe öltöztesd, akkor fogadd szeretettel ezt az apró ajándékot. Ebben a gyűjteményben 24+1 karácsonyi idézetet találsz, amellyel hangolódhatsz és készülhetsz az év legszebb és legfontosabb ünnepére. Hét különböző kategóriára osztva találod a gondolatokat, köztük szerepet játszik a belső elcsendesülés, a szeretet és karácsony ünnepe is. Kattints ide és töltsd le! Ha pedig szívesen szereznél tudomást az első között a készülő újdonságokról, kövesd a Facebook és az Instagram oldalamat!
Amikor májusban a születésnapomra jegyet kaptam Fonseca svájci koncertjére, rögtön egy érdekes tanulmányút kezdett kirajzolódni a fejünkben. Férjem lepett meg vele és egyértelmű volt, hogy autóval tesszük meg a távolságot Biel-ig, viszont szerettünk volna látni is valamit az országból. Eredetileg kicsit hosszabbra terveztük és mint utólag láttuk, tényleg kellett volna még minimum két nap. Számomra és a munkám miatt nagyon fontos, hogy rendszeresen eljussak azokba az országokba, amelyek nyelvét tanítom, ezért akár egy néhány napos rövid tanulmányút is igazi kincs. Lássuk, mi merre kalandoztunk!
1. nap: Memmingen és Rheinfall Schaffhausen
Az aznapi szállásunkig eljutni kb. 11-12 órát vett igénybe, ezért hajnali 4-kor indultunk és Memmingenben tartottunk ebédszünetet. Egy nagyon finom döner és egy gyors bevásárlás után (költséghatékonyság, valamint főképpen német nyelvű gyerekkönyvek beszerzése) megtekintettük az óvárost. Sajnos az időjárás nem volt a barátunk, de ez sem tántoríthatott el. Gyönyörű a belvárosa, nagyon rendezett, az emberek kedvesek. Egy gyógyteás üzletbe is benéztünk, isteni finom teákat vásároltunk nagyon jó árban és a helyi zero waste mozgalom keretein belül néhány deko-tól szabadítottam meg a helyieket.
A vízesés végig a listánkon szerepelt, tudtuk, hogy ide mindenképpen szeretnénk ellátogatni. Nagyon jó választás volt. Kétféleképpen lehet bejutni, ha a Schlössli Wörth felől megy az ember, ingyenes a belépés, a parkolás 10 svájci frank, de lehetett euróban is fizetni, mert nálunk akkor még nem volt készpénz (sőt végül az egész úton nem láttuk szükségét, hogy frankot vegyünk ki). Mivel nem tudtuk, hogy pontosan mikor fogunk odaérni, nem vettünk jegyet a kis hajóra, ami bevisz a vízesésig, ezért spontán döntöttünk a helyszínen, miután láttuk, milyen egyszerű és mennyire jól szervezett a jegyvétel, a beszállítás, minden gyorsan pörgött és hatalmas élmény volt. Mi a 15 perces hajóútra szálltunk, mert még volt előttünk egy 1,5 órás út a szállásig, de elég volt, két oldalról közelítettük meg a vízesést. Őszintén szólva, ezzel a fantasztikus kalanddal úgy tűnt, ezt már nem lehet felülmúlni, ténylegesen az egyik legszebb volt svájci utunk során, de nem a legszebb.
2. nap: Luzern és a Lindt múzeum
Luzern elvarázsolt minket és ezzel tényleg utazásunk legszebb városává lépett elő. Augusztus elsején mentünk, ami ott nemzeti ünnepnap. Luzern hangulata azonnal megfogott minket, csakúgy, mint a tó felé magasodó Pilatus Berg, amely ottlétünk alatt számos különböző arcát mutatta. Svájcban szinte mindenhol fedett mélygarázsban hagytuk az autót, vállalható áron. Luzernben, miután leparkoltunk, betértünk egy idős úr boltjába. Olyan volt, mint ahol megállt az idő. Vettünk néhány emléktárgyat nála, nagyon kedves volt és amíg a férjem elszaladt az ajándékokkal az autóhoz, a bolttulajdonos kijött hozzám a bolt elé, mert szeretett volna nekem négy képeslapot ajándékozni. Még egy darabig beszélgettünk történelemről és érdekességekről, ellátott minket tanácsokkal, majd elindultunk az előre lefoglalt hajóútra. Gyönyörű volt a táj, a Vierwaldstätti- tó és a már említett Pilatus. Az idegenvezetés is rengeteg történetet és ismeretet osztott meg a helyről. A tó víze például annyira tiszta, hogy akár fogyasztásra is alkalmas. Különösen örülök, hogy ebben a városban töltöttük a legtöbb időt, bejártuk, megismerhettük ikonikus helyeit, valamint kipróbálhattuk az augusztus 1-re készített svájci péksüteményt.
Aznap délutánra a Lindt múzeumba foglaltunk időpontot. Ez volt az egyetlen turistásnak mondható úticélunk. Sajnos ez rányomta a bélyegét a látogatásra, de összeségében elégedettek voltunk, bár utólag lehet, hogy máshogyan töltöttük volna ezt az időt. A Lindt nem fukarkodott az ajándékokkal és a kóstolókkal sem.
3. nap: Basel, Dornach és Biel
Tudtuk, hogy ez lesz a legmozgalmasabb napunk, hiszen késő délutánra mindenképpen meg kellett érkeznünk a koncert helyszínére, Bielbe. Baselben egy rövid városnézést követően egy könyvesbolt terelte jó sokáig a figyelmünket, nagy adag különleges olvasnivalóval távoztunk. Mint tudjátok, itt található a Hármashatár, azaz a Franciaországba vezető hídról láthatjuk Svájcot, Franciaországot és Németországot. Át is sétáltunk, s Franciaországban ebédeltünk. Ezután Dornachba vezetett az utunk, mivel 14 órára foglaltam időpontot a Goetheanum meglátogatására. Valahogy a sors vezérelte, hogy eljussunk ide, mivel vezetett látogatásra csak szombatonként van lehetőség. Rudolf Steiner halálának 100.évfordulója alkalmából még egy kiállítás színesítette az amúgy is igencsak érdekfeszítő épületet. Megtudhattunk építészeti és történelmi információkat, elveszhettünk a részletgazdagságban és abban az egyéni ábrázolásmódban, amely a Goetheanumot jellemzi. Nagy benyomást tett rám a hely, örülök, hogy ide is eljuthattunk.
Őszintén szólva, Bielből nem sokat láttam, mert már este volt, mire kimentem a fesztiválra. Az volt az érdekes, hogy annyi inger ért az utazáson, hogy eszembe sem jutott végiggondolni, hogy egy régi álmom nemsokára beteljesül, élőben látom Fonsecát egy koncerten, ráadásul szerintem az eddigi legjobb lemezének turnéján. A fesztivál hangulata egyébként nagyon családias volt, sokan érkeztek gyerekekkel, a koncerten szintén a sok ember ellenére nem éreztem a tömeg nyomását még úgysem, hogy legelől álltam. Lehetett táncolni, énekelni, mindenki flowba került, szuper élménynek bizonyult. Ezután a kis színpadnál a Bareto zenekar húzta a talpalávalót, mindenki átengedte magát a cumbia dallamának, majd Luis Fonsi zárta a fellépők sorát.
4. nap: Füssen, azaz a Neuschwanstein kastély
Hiába kerültünk későn ágyba, egy korai reggeli után indulnunk is kellett, hiszen tudtuk, hosszú lesz az út hazáig. Egyetlen megállót engedélyeztünk magunknak, végül kettő lett. Egy bajor kisvárosban megálltunk egy street food fesztiválon, hogy bekapjunk valamit. Aztán Füssenbe érve, teljesült a vágyam, hogy hátha találunk egy bolhapiacot, ahol körbenézhetek, hátha találok a gyerekeknek jópofa játékokat. Végül két társasjátékkal gazdagodtak. A Neuschwanstein kastélyt csak messziről tudtuk megnézni, sajnos ennyi idő állt rendelkezésre, pedig biztosan nagyon izgalmas belülről is.
Mindent összevetve Svájc felettébb érdekesnek bizonyult. Tiszta, rendezett és az emberek kifejezetten nyugodtak. Az autópályán nincs száguldás, de fixen mehetünk 100 km/órával. Mindenhová odaértünk időben, rohanás nélkül. Az emberek, akikkel találkoztunk, kedvesek és segítőkészek voltak. Legközelebb röviden bemutatom a szálláshelyeinket is, mert egyszer sem nagyvárosban szálltunk meg és szerintem igazi kincsekre bukkantunk.
Ha még csak most indultok nyaralni és vinnétek egy könnyed nyári olvasmányt, megrendelhetitek a Sorsfordító nőket ezen a linken vagy a komáromi Mozaik Könyvesboltban egyszerűen leemelhetitek a polcról. Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait! És kövessetek Facebook-on, illetve Instagramon!
Egy csiszolatlan gyémánt, amelyből az lehet, ami csak akar. Egy igazán értékes drágakő.
Szomorú valóság
A minap egészen szürreális élménnyel gazdagodtam. Egy lepusztult, málló vakolatú bunkert látogattunk meg, ahol be kellett mutatnunk, mit tud már a kétéves gyerekünk. Az épület egy szocreál siralomházra emlékeztetett, aki egy kicsit fogékonyabb az energiákra, szerintem már akkor elsírja magát, amikor meglátja. Miközben közelítettünk a bejárat felé, azon elmélkedtem, hogy vajon senkinek nem akadt öt perce, hogy egy kicsit összehúzza a kertben a tobozokat, hogy csak minimálisan rendezett képet mutasson.
Korai fejlesztés egyénre szabva
Félreértés ne essék, a gyerekek korai fejlesztése igenis jó dolog lehet. Nagyszerű, ha idejekorán rájövünk, hogy valami nincs rendben és be lehet avatkozni. Volt precedens arra baráti körben, hogy mindez égetően sürgős lett és remekül működött. Én viszont legutóbb megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy mai kétévesnek mennyi fontos dolgot kellene már tudnia és nagy valószínűséggel szabadidejében gyakorolnia. Nemzetközi előírások. Már ettől falnak tudnék menni. Miért kell egy kalap alá venni egy olyan gyereket, aki például 45 napos korától közösségbe jár (mert mindössze ennyi az anyasági szabadság) vagy egy olyat, aki hároméves koráig otthon van anyukájával, netán kisebb vagy nagyobb testvérével. Miközben az általános normáknak próbálunk megfelelni, elég sok más fontos dologról elfelejtkezünk:
Mi kell a kisgyermeknek/csecsemőnek?
Egy kétéves akkor fejlődik igazán, ha a szabadban mozog, miközben megismerheti a természet elemeit, törvényeit, az állatokat, növényeket és kialakíthat egy élő kapcsolatot a természettel. Szüksége van a napfényre, a friss levegőre, mindenre, ami természetes, a sok mesterséges hatás kompenzálására.
Biztonságos és bizalommal teli környezet és kapcsolat kialakítása, hogy a gyerek egyáltalán érdemesnek találjon minket az együttműködésre és kommunikációra. Az a nagy helyzet, hogy ezen nekünk felnőtteknek kell melózni, a kétévesnek annyira nem gondolom, hogy van igénye arra, hogy velünk kapcsolódjon, ha az alapvető szükségletei ki vannak elégítve. Érdekesség, hogyan teremtenek kapcsolatot más népek és néha bizony a teljesen idegen környezeti nyelv sem tudja kibillenteni a gyermeket abból, hogy másokkal kapcsolatot létesítsen.
Szabadság, művészet, alkotás
Nekünk felnőtteknek, itt az ideje, hogy elfogadjuk, hogy minden gyerek más. Én ebből akkora leckét kaptam a saját gyerekeim kapcsán, hogy még mindig csak pislogni tudok. Van egy latin-amerikai, nyugodt, kiegyensúlyozott, mindent lazán kezelő nagyfiam és egy hurrikán típusú, rendkívül céltudatos, kiemelten érzékeny kétévesem, aki folyamatosan tükröt tart elém. Érdemes a gyerekektől egy kis rugalmasságot és szabadságot tanulni. Nem kell mereven ragaszkodni a protokollhoz és meg lehet érteni, ha valaki a lila párhuzamos vonalakat nem fűszálként akarja értelmezni és emellett lerajzolni sincs kedve alvásidőben. Kétévesen talán még nem luxus a szabad alkotás, amikor nem csak köröket és párhuzamos vonalakat kell húzni, hanem valami újat létrehozni, valami művészit alkotni, szabadon a saját elképzeléseink szerint.
A nagyobbik fiam mindezt megtapasztalhatta a mexikói bölcsiben, ahová nem győztem becipelni a rajzlapokat és festékeket, mert fél év alatt mindent elhasználtak és olyan alkotások születtek, amelyeket bármikor szívesen megcsodáltam. Bátran használta a színeket, a papír csak egy eszköz volt, használta a kezét, az ecsetet, a vattát, pacsmagolt, festett, maszatolt.
Sosem késő tanulni és a gyerekeink feladják a leckét
Itt az ideje, hogy a mindentudó, alázatot bizonyos kérdésekben már nem ismerő felnőtt társadalom tanuljon valamit a most születő gyerekektől. Mindegyik gyermek hordoz magában egy ilyen életfeladatot, de az utóbbi időkben születettek még erőteljesebben tanítanak minket. Sokszor én magam is beleesem a csapdába, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt a feladatomat. Valljuk be, egyszerűbb, könnyebb és van elég bajunk az életben, minek még fejlődni? Mégis úgy vélem, hogy hosszú távon bele leszünk kényszerítve a lecke elsajátításába.
Teljesen átérzem, ha valakinek nehezére esik pontosan akkora betűt írnia, hogy a két vonal közé essen. Azt is, ha fél az idegenektől és a tömegtől, hiszen szuperérzékenyként a bevásárlás néha felér egy tortúrával, főleg, hogy egyre kevésbé tartjuk tiszteletben mások fizikai határait. Tudom, milyen az, amikor valaki más. Én mindig bátran vállaltam, hogy nem felelek meg a sablonnak, a rendszerbe úgy tagozódom be, hogy ugyan szabálykövető vagyok, de a saját kritériumaim alapján megkérdőjelezem az ostoba szabályokat és elvárásokat. A magyarok híresek leleményességükről és találékonyságukról, kár lenne, ha elveszítenénk ezeket a különleges vonásokat. Büszke vagyok arra, hogy még az anyukaagyam is képes színvonalas társalgásokat folytatni és arra, hogy mindig merek drágakőként tündökölni.
