Kertesy Tünde február 25-én megjelent regényét, a Sorsfordító nőket először Szentendrén mutatta be a közönségnek. Mivel a cél egy családias, igazi beszélgetés kialakulása volt, csak korlátozott számban vehettek részt az érdeklődők. A beszélgetést Gulyásné Bukovinszki Emese, a Books&More Könyvklub megálmodója és alapítója vezette. Hamarosan további időpontokkal jelentkezünk, amelyekről a Szerzői oldalon adunk tájékoztatást.

Emese ajánlója a könyvről:

Talán az eddigi legszemélyesebb könyvajánlóval érkeztem nektek. Egyik nap üzenetem érkezett a könyv írónőjétől, Tünditől, akit személyesen is ismerek a Books&More Könyvklub keretein belül. Megkérdezte, hogy lennék-e a beszélgető partnere a hamarosan megjelenő könyvének, a Sorsfordító nők könyvbemutatóján. Természetesen örömmel mondtam igent! 😍 Sokat készültünk a könyvbemutatóra, a könyvet pedig 2 nap alatt ledaráltam, annyira tetszett! A bemutató pedig nagyon jól sikerült, megismerhettük Tündi hihetetlenül színes életét, a regény születését, a szereplők és a helyszínek hátterét úgyhogy nagyon jó kis könyvbemutatót tudhatunk magunk mögött. 😍

A könyv egyébként Mártiról és Katáról, a két nagyon különböző személyiségű és életű testvérpárról szól. Márti egyedülálló anya, aki egy sorsszerű találkozásnak köszönhetően újra képes lesz kitárni a szívét, Kata pedig éppen kilép a házasságából, hogy új életet kezdhessen, miközben szíve élete szerelme után vágyakozik – aki soha nem a férje volt. Egy történet a szerelemről, a megbocsátásról,a bizalomról és a sorsfordító életekről.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti Mexikót és Costa Ricát (ugyanis a történetben mindkét csodaszép ország megjelenik Magyarország mellett) illetve ha egy könnyed romantikus történetre vágytok!

A könyvet a következő oldalról tudjátok megrendelni:
www.kolibrinyelvstudio.hu/regenyeim/

Köszönöm szépen Tündi az olvasási élményt és hogy én vezethettem a könyvbemutatódat! 🤍

5/⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

További ajánlók:

Szia Tündi! Úgy terveztem, hogy a könyv felénél írok egy kis visszajelzést a könyvedről, de közben véletlenül kiolvastam. Ne haragudj, de nem tudtam letenni. Nagyon tetszett a sorsfordító nők című könyved, ahogyan leírod a testvérpár nehéz kialakult új élethelyzetét. A sors keze lenne, vagy netalán te teremted magadnak az életed? Mintha Isten utadba állítaná azokat az eseményeket amiknek meg kell történnie. Az biztos, hogy a főszereplőkkel sok mindenki tud azonosulni. Még egyszer sok szeretettel gratulálok a könyvedhez!

Szia! Tegnap végre kiolvastam a könyvedet! Nagyon-nagyon tetszett! Magával ragadott a történet. Szívből gratulálok! Izgalmas történet, szeretni való szereplők! Minden sorát élveztem. Már alig várom, hogy megjelenjen a következő könyved!!

Ha te is szeretnéd megrendelni a könyvet, kattints ide! Május 17-én Pomázon a Komfort Könyvklub keretein belül lehet majd találkozni az írónővel, további időpontok várhatóak nyáron Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyében. Ha az újdonságokról időben szeretnél tájékozódni, legyél a Facebook oldal rajongója!

1. fejezet: Élni tudni kell!

,,A legvégén nem az fog számítani,

hogy mennyi év volt életedben, hanem,

 hogy mennyi élet volt éveidben.”

Abraham Lincoln

Folyton csak a rohanás. Munka, gyerek, bevásárlás… Egy ördögi kör, mely sosem akar megszakadni. Holott néha olyan jó lenne megállni, rácsodálkozni a világra. Úgy, mint a gyerekek! Még egy hangya is éppen elég érdekfeszítő ahhoz, hogy hosszú perceken át nézegessék, miközben mi nógatjuk őket, hogy haladjunk már tovább. Állandó sietségben, pörgésben élünk. Nem látjuk az élet apró szépségeit. Márti agya még olyankor is zakatolt, amikor látszólag nyugodtan sétált, hát még az utóbbi időben! Tennivalókkal, folytonos logisztikával volt tele. Aztán hirtelen mégis megállt, a gondolatai másfelé kezdtek keringeni.

– De gyönyörű ez a rózsa! Nem vörös, sápadt rózsaszín – jegyezte meg a virágárusnak olyan halkan, hogy inkább csak magának szánta. Pont a napokban olvasta, hogy ha valaki rózsát vesz a hálószobába, bevonzza a szerelmet. Nem ártana. Régóta élt egyedül. Megérett benne a vágy, hogy szívesen megosztaná az életét egy férfival. Annak ellenére, hogy csodálatos növényeket nevelt a lakásában, mindig megijedt egy ilyen szép élőlény láttán. Rettegett attól, hogy minden gondoskodása ellenére elpusztul. Néhány percig méricskélte a hívógató rózsát a cserépben, majd megvásárolta és mindjárt hozzá egy élénk, színes kaspót is. Talán ez a virág még több élettel tölti meg a lakását. Folyamatosan kereste, mivel tudná magáévá varázsolni, eddig nem sikerült. Örökölte, lassan két éve laktak benne, de még sem ideje, sem mersze nem volt átfesteni az unalmas, kórházra emlékeztető, hófehér falakat. Annyira nem érezte magáénak azt a helyet! Ha rajta múlt volna, biztosan nem költözött volna a nagyvárosba, hanem inkább a külvárosba vagy egyenesen vidékre. Nem bírta ezt az állandó zajt, ami minden pillanatban körülvette, de akkoriban nem volt választása, a felmerülő sürgős helyzetet minél gyorsabban és hatékonyabban kellett megoldani. Ezzel igazából csak magát ámította, tudta, hogy a villámmegoldások általában nem helyesek.

Már mindkét kezén megpakolt textiltáskák lógtak, friss gyümölcs, zöldség és persze az új cserepes barát vagy barátszerző. Egyre nehezebben tudott a sok holmival egyensúlyozni. Nem nézelődött, sem kószált tovább, inkább elindult hazafelé. És akkor megpillantotta… első látásra szerelem. Gyönyörű, vonzó, figyelemfelkeltő, elegáns, mégis kicsit harsány. Rögtön megszerette, belebolondult. Megállt és bambán bámulta. Bárcsak hazavihetné! Alig akarta elhinni. Íme, az orra előtt, a tökéletes…

Katának is gyakran eszébe jutott a testvére. Ugyanaz a fénykép állt az éjjeli szekrényen egy fából készült fényképtartóban. Valahányszor a kertben feltűnt egy kolibri a fészkét keresvén, eszébe jutott a legenda erről a madárról. Hitt abban, hogy olyankor valaki a távolban gondol rá. Remélte, hogy Márti az. Már egy ideje nem látta az állatkát, s ez szomorúsággal töltötte el. Talán lassan teljesen elfelejti a családja? Lehet, hogy megérdemelné.

Akárhogyan próbálkozott, nem tudott elaludni. Egy idő után feladta, hogy egyik oldalról a másikra forduljon. Balra csak a kopár falra bámulhatott, valamint a fotó kísértette, jobbra egy férfi feküdt, aki egyre idegenebbnek tűnt. A telihold fénye még a függönyön keresztül is bevilágított, mégis felkapcsolta az ágya melletti lámpát. Lopva jobbra nézett, de továbbra is nyugalom honolt. Kivéve, hogy az ablakon halkan kopogott az eső. Néha örült az esőnek, bekuckózhatott egy forró teával és olvashatott valamit. Olyankor szabadon kószált a világban, képzelete különböző országokat fedezett fel vagy éppen az életét képzelte el máshogy. Amint elolvasott egy oldalt, kibámult az ablakon és álmodozni kezdett.

Felült az ágyban, már órák óta nem sikerült száműznie a gondolatokat a fejéből. Egyszer kipróbálta a meditációt, de rá kellett jönnie, hogy nem neki való. Most mégis újra bevetette. Annyira szeretett volna nyugodtan aludni. Lehunyta a szemét, kezdett ellazulni, aztán hirtelen bumm… Egyre erősebben kopogott az eső. Néha jó, hogy esik, de nem minden nap, morgott magában. Már pedig most egy időre vége a száraz időszaknak, a viharok, özönvizek mindennaposak lesznek. Emellett természetesen forróság és pára. Ez nem meglepő, hozzá lehet szokni, főleg ha valaki világéletében vagy legalább jó ideje itt él. Megint elkalandozott, ez az agykikapcsolás nála sosem működött igazán. Újra elmélyülten üríteni kezdte az elméjét, akkor viszont a város képe furakodott a gondolatai közé. Mexikó. Milyen gyönyörű, sokszínű ország! Ugyanakkor félelmetesen hatalmas is. A 220 kilométernyire lévő Mexikóváros közelnek számít, hiszen busszal három, autóval akár két óra alatt megtehető a táv. Mindig is vonzotta ez a különleges föld. Szerette a kalandokat, imádott utazni. Teljesen beszippantotta a letűnt kultúrák ereje. Aztán megérkezett ebbe a városba, ami inkább spanyolnak hatott. Otthon érezte magát, mert volt benne valami európai. Lassan tíz éve, hogy összecsomagolt és itt kötött ki. Kész, ez nem megy, berzenkedett fennhangon. Kiosont a konyhába és kávét főzött. A kotyogós volt azon kevés dolgok egyike, amit magával hozott, és amit ő választott ebben a konyhában. Kezdetben még elhitte, hogy másra nincs szüksége. Férje, Gabriel szerette a letisztult, puritán stílust, amibe nem fért bele Kata bohém világa. Nem látszott elég elegánsnak. Ha a nőn múlt volna, az összes falat színesre festette volna, oaxacai szőttest használt volna terítőnek. Ha becsukta a szemét, máris látta maga előtt, milyenné varázsolhatná az otthonát.