Amikor a Maja Riviéra nevét halljuk, rögtön elképzeljük a türkizkék vizet és a gyönyörű, homokos strandot. De tényleg ilyen? Mi az a sargazo? Mit tehetünk, ha megkeseríti a nyaralásunkat?
Sargazo alatt a tengeri füveket, algákat értjük. A Karib- tenger partján összegyűlő barna algahalom azonban nem az élővilág egyik megnyilvánulása, ugyanis egybefüggő algaszőnyeg alakul ki, amely meggátolja a strandolókat, hogy bemehessenek a vízbe, valamint erőteljes szagukkal elűzik a napozókat is, sőt az embernek már attól elmegy a kedve, hogy kiüljön a tengerre néző erkélyre.
Sajnos a sargazo kifejezetten romboló hatással van a helyi ökoszisztémára, hiszen megfojtja a korallzátonyokat. Az alga elszaporodásának több oka van. Az egyik a velük táplálkozó halak túlhalászása, a másik a tengerek, óceánok felmelegedése, amely a globális felmelegedéssel és a környezetszennyezéssel hozható összefüggésbe.
Az algát többféleképpen fel lehetne használni, de jelenleg egy ilyen ökoprojektnek leginkább az áll útjában, hogy az eltakarítás, begyűjtés iszonyatos nagy pénzekbe kerül.
Mit tehetünk, ha a playa, azaz a strand az általunk elképzelt álomlátvány helyett így néz ki?
Forrás: Várnai Mónika
Sajnos elképzelhető, hogy a helyzet belátható időn belül nem javul. A szállodáknak nyilván az az előnyös, ha mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtisztítsák a partokat, ám ez nem mindig történik meg, illetve az adott mennyiségtől is függ. Ilyenkor olyan helyeket érdemes keresni, ahol nincs vagy csak elenyésző az alga. Honnan tudunk erről tájékozódni? Van egy ún. algatérkép, amelyet minden nap frissítenek, így aktuális adatokat kapunk arról, merre érdemes indulnunk. Ha nem ragaszkodunk a Karib- térséghez, Mexikóban bőven találni olyan strandokat, ahol az alga egyelőre nem fenyeget. Utazási tanácsadásunkban erre is kitérünk, tippeket adunk esetleges útvonalakra, illetve megtanítjuk az algatérkép használatát.
Huatulco öblei közül kettő a világ legtisztább vizeinek járó Kék Zászlót is bezsebelték
Hátizsákos utazás busszal és gyerekkel, megspékelve a covid miatti korlátozásokkal valószínűleg a létező legrosszabb kombináció. Bárhol a világon. Mi mégis belevágtunk ebbe a furcsa, élményekben gazdag kalandba. Nem máshol, mint Costa Ricában.
Arról már írtam korábban, hogy Costa Ricában több busztársaság van, s általában nagyon kevés információ elérhető az interneten. Tracopa tűnik a legprofesszionálisabbnak, mert ott a teljes útvonal, az indulási idők és a jegyek ára is megtalálható.
Lássuk, merre jártunk mi az első hetünkön!
Copalchí
Copalchí a kiindulási pontunk, jelenleg itt lakunk. Cartago hegyei között. Ezért, hogy akármilyen buszra fel tudjunk szállni, először le kell jutnunk a városba. Egy végtelenül kanyargós úton vezet le a hegyi busz, így bejutunk Cartago belvárosába. Onnan San Joséba utaztunk tovább, hiszen minden út San Josén keresztül vezet. Vagy majdnem minden út. Ez után négy és fél órán keresztül mentünk Río Chiquitohoz. A busz egyszer megállt egy húsz perces szünetre. Ezen a meglepően kultúrált állomáson el lehetett menni mosdóba és lehetett vásárolni kávét, ennivalót.
Buszállomás
Másnap Liberiába utaztunk tovább. Mivel Río Chiquitoban naponta csak egy busz jár Liberia felé, egy nagyobb városba kellett eljutnunk (Cañas), majd tovább Liberiába. Semmi problémát nem okozott, kivéve, hogy már 35 fok volt, a maszk miatt kibírhatatlan és a hátizsák is egyre jobban nyomta a vállunkat. Mindenki kivette a részét a cipekedésből, a fiamnak is volt csomagja, egy jóval kisebb, de testsúlyának megfelelő tömegű hátiszákot cipelt. Ahogyan melegedett a levegő, egyre elviselhetetlenebbé vált a maszk, amely a buszokon természetesen kötelező. Ezért jól tettük, hogy kis pihenő következett, Liberiából csak a Rincón de la Vieja vulkánhoz kellett eljutnunk egy helyi kisbusz segítségével, természetesen maszkban. Liberia után Puntarenasba buszoztunk át. Remek volt, mert nem kellett átszállnunk, a Reynas del Caribe nevű busztársaság járatai sűrűn járnak. Másnap hajnalban kellett továbbindulnunk Uvitába, ez volt a legmegterhelőbb utazás. Hajnali ötkor indult a busz Queposba, ahol átszálltunk, s eljutottunk Uvitába. Pontosabban ez volt a terv. Borzasztó érzés, amikor 3 km-re vagy a céltól, ahová hosszú órák óta utazol, egy gyerekkel, aki már az út első öt percében összehányta magát, s végül nem érkezel meg. Uvitának ugyanis csak egy bejárata van, ahol igen gyakoriak a balesetek. Ezúttal sem volt máshogy, s mivel egy villanypózna is eldőlt, a vezetékek pedig leszakadtak, senki nem haladhatott tovább. Nem maradt más hátra, mint nekivágni az útnak gyalogosan, hátizsákkal, itt-ott szatyrokkal, 35 fokban. Közel hat óra maszk után megszabadultunk a védelmi eszköztől, különben valószínűleg megfulladtunk volna. Mivel a szállásunkhoz egy taxi vitt volna minket, amely az állomáson várt, megkértük, hogy jöjjön elénk, ameddig a torlódás engedi, így közel 1 km gyaloglás után beülhettünk és elszállított minket a mindentől elvágott szálláshelyünkre.
Szállás Uvitában (itt internet sincs)
Innen egy nappal később végül ugyanezzel a taxival mentünk tovább Sierpébe, mivel csak egy órára található, viszont napi szinten nagyon kevés busz jár arra, mert az ország legdélibb csücskének számít. Visszafelé innen indultunk vissza egészen Cartagóig. A Tracopa sofőrjének külön köszönet és elismerés jár, mert egészen a szállásunkig jött értünk, hogy ne kelljen cipelni az egyre dagadó hátizsákokat. Mivel előző nap elkapott minket egy hatalmas vihar a Corcovado Nemzeti Parkban, külön pakoltuk az elázott ruhákat és túracipőket. Reggel hatkor indultunk Sierpéből, végig a tengerpart mentén (Uvita, Dominical, Quepos, Jacó, stb.), és hat óra alatt a fővárosba értünk. Ez alatt egy húsz perces szünetet tartottunk. Sajnos az út nagyon kacskaringós volt, így a buszban hányást teljesen professzionális szintre fejleszthettük. Egyébként az az elméletünk, hogy a gyümölcs volt a ludas, hiszen mindkét alkalommal nagyon korán vágtunk neki az útnak, s csak gyümölcs volt a gyerek pocakjában.
Ha valaki ismeretlenül vág neki Costa Ricának busszal mindenképpen a Tracopa járatait ajánlom. Ugyan mindenképpen megterhelő a hátizsákos utazás, mégis nagyon élveztem, hogy a legkülönfélébb emberekkel hozott össze a sors. A szimpatikus francia pár, akik tartották a hátizsákomat, hogy ne dőljön el két percenként minden fékezésnél, s akikkel másnap a vulkántúrán újra találkoztunk. A német pár, akiket kihúztunk a csávából, mert nem jött értük közlekedési eszköz a vulkánhoz, s akikről kiderült, hogy szintén van családjuk Mexikóban. Majd a nagyon kedves kolumbiai lány, aki minden hónapban máshová utazik, máshonnan dolgozik, s más helyeket fedez fel. Minderről majd a következő cikkemben számolok be nektek.
Addig is, ha kíváncsiak vagytok az első hét beszámolójáról, szerdán élőben bejelentkezem majd a Facebook oldalomon. Kövessétek, s akkor mindenről időben értesültök!
Arról már többször írtam nektek, hogy miután visszaköltöztünk Mexikóból Magyarországra, nem igazán tudtam visszaállni az itt uralkodó rohanó életmódba. Aki ismer, tudja, hogy nagyon aktív ember vagyok és megpróbálom a napi huszonnégy órába minden percét kihasználni. Viszont az hamar felismerhető, hogy ez igencsak kimeríti az embert. A reggeli rohanást éveken keresztül sikerült elkerülnöm, még akkor is, amikor hat órára jártam dolgozni egy másfél órára található városba.
Aztán Costa Ricában újra megtapasztalhattam, milyen az igazi slow life, s tudtam, hogy nekem ez kell. Kisfiam latin gyermek, tehát alapjáraton inkább a lassított felvétel típus, nagyon lazán vesz dolgokat, nem olyan szívbajos, mint én. Ez persze az iskolában is feltűnt, ahol én azzal védtem, hogy véleményem szerint az ő ritmusa a helyes, egészséges, nem a mi idegtépő modern életmódunk. Ha valaki tudja, hogy ez milyen megterhelő, az azt hiszem, én vagyok. Éveken keresztül állandóan futottam, hajtottam magam, a teljes kimerültség széléig is képes voltam hajszolni magam. Mindig azt hajtogatom, nem véletlenül kapjuk a gyermekeinket. Nem véletlenül kaptam ezt a kisfiút én sem, aki az én természetemnek a gyökeres ellentéte.
A pandémia mindnyájunkat megviselt. A nőkre egyre több feladat szakadt. Már régóta kokettáltam a meditáció gondolatával, de képtelennek éreztem magam egy helyben ülni, ennyire lenyugodni és még a gondolatokat is száműzni a fejemből. Állandóan kattogott az agyam. Aztán valahogy a meditáció egyre gyakrabban jött szembe, egyre többször tűnt elő. Míg végül egyszer be nem lépett teljesen az életünkbe. Egy húsz perces epizódokból álló dokumentumfilmsorozat adta meg nekünk a hátteret, a feladatokat, az alapismereteket.
A füzet, ahová az ötleteket és technikákat jegyzetelem, valamint a hálanaplóm
Nem mondom, hogy profi vagyok. Azt sem, hogy meditációs guru lettem. Valami változik bennem, de tudom, hogy hosszú az út. Még sok gyakorlás kell ahhoz és valószínűleg idő, hogy az eredménye egyértelműen látszódjon. Azonban apró pozitív változásokat már megfigyeltem.
Búcsúzóul fogadjátok szeretettel ezt az idézetet. Szerintem nagyon elgondolkodtató és nagyon gyakran jut eszembe.
,,Meditálj minden nap húsz percet! Kivéve, ha nagyon elfoglalt vagy – akkor egy órát.” (Zen közmondás)
Legújabb utazásunkra azt találtuk ki, hogy ezúttal nem autóval fedezzük fel az országot, hanem tömegközlekedéssel. Ez természetesen közel sem olyan egyszerű, de bízom benne, hogy kellő körültekintéssel remek élményben lesz részünk. 2019-ben több ízben jártam Costa Ricában. Autóval olyan helyekre is eljuthattam, ahová busszal nem fogok tudni. Ezúttal viszont úgy döntöttünk, kipróbáljuk a hátizsákos felfedezést.
TERVEZÉS
Bevallom, az útvonalat már legalább húszszor át kellett szerveznem. Legutoljára ma reggel. Az első módosítások amiatt kellettek, mert törölték a járatunkat, s egy másik napra tették át a repülőt. Ezzel természetesen nem kis fennakadást okoztak, viszont még mindig örülök, hogy egy átszállásos jegyünk van, s amikor átpakoltak minket egy másik repülőre, a társaság ezt szem előtt tartotta.
Aztán következtek a buszos utazás miatt előálló nehézségek. Bizonyos helyeket le kellett vennünk a listáról, mert tömegközlekedéssel időrabló vagy nagyon bonyolult lett volna a megközelítésük. Mi viszont arra törekszünk, hogy így is minél több helyre eljussunk, ezért nem áll szándékunkban egy plusz percet sem elajándékozni.
INFORMÁCIÓGYŰJTÉS
Az információgyűjtés talán a legnehezebb. Vannak olyan busztársaságok, amelyeknek nagyon jól működő honlapja van, tehát meg tudom nézni a jegy árát és a menetrendet is. Ezekkel nagyon könnyen megy a szervezés. Aztán vannak azok a társaságok, amelyek nincsenek fent a hálón, de tudunk a létezésükről. Costa Ricát régiókra osztja a buszközlekedés, nincs egy meghatározó busztársaság, hanem a régiótól függ, hogy melyiket szeretnénk igénybe venni.
BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK
Természetesen a costa ricai buszokon is betartják a biztonsági előírásokat, sőt vannak olyan járatok, amelyeken több kiegészítő kötelező. Erről szintén érdemes tájékozódni, hogy ne ott szembesüljünk a feltételekkel. Például a San José és Sierpe között ingázó buszokon (itt található pl. Quepos, Uvita strandja, stb.) nem csak a maszk előírtan kötelező, hanem a plexi maszk is. Ennek rengeteg fajtája létezik már. Mivel az én bőröm kifejezetten érzékeny, olyat kerestem, amely nem feltétlenül érintkezik vele, így én egy szemüvegre erősíthető műanyagvédelmet választottam, a fiamnak pedig a baseball sapkára tehető darabot vettem.
Úgy vélem, fantasztikus élményre számíthatunk, amelyről természetesen részletesen beszámolok majd. Kövessetek Facebook-on és Instagram-on is. Valamint most még kedvezményesen (jelenleg 1990 forint) meg tudjátok rendelni A varázslatos Costa Rica című útikönyvemet, mivel utazásunk alatt a termékek nem lesznek elérhetőek.
Rövid beszélgetés a Kolibri Nyelvstúdió Gyereknémet tanfolyamáról.
– Lezárult a gyereknémet tanfolyam első hónapja. Milyenek voltak a tapasztalatok?
– Szerintem általánosságban véve nagyon jól sikerült. A gyerekek élvezték az órákat, egyre felszabadultabbak lettek, s sok sikerélménnyel gazdagodtak.
– Milyen korosztállyal dolgozol?
– A legfiatalabb diák most töltötte a 8-at, a legidősebb 11 lesz. Próbálom úgy összeállítani az anyagot, hogy mindegyik félnek tudjak újat mondani, senki nem unatkozzon. Az idősebbeknek felelősségteljesebb feladatokat adok, ahol ők segítenek, míg a kisebbek több segítséget kapnak. Olyan is előfordul, hogy egy feladatlapot kétféleképpen készítek el, egyet a nagyobbaknak, egyet a kisebbeknek.
– Milyen technikákat alkalmaztál?
– Saját magam állítom össze a tananyagot, én írom és szerkesztem. Egy órára általában kb. 7 oldal illusztrált anyaggal érkezem, amit le is tudunk dolgozni 60 perc alatt. Az óra eleji közös éneklést, illetve verselést általában egy szöveg követ, mese vagy bármilyen általam megalkotott történet. Van két főszereplő gyerek, így tudnak a diákok valakihez kapcsolódni. Gyakoroljuk a szókincset, mondatokat alkotunk, illetve a helyesírás is megjelenik, mindez játékos formában. Igyekszem mindig meglepni a gyerekeket. Előkerültek az öltöztetős babák, dobble kártyákat készítettem, legutóbb pedig a drámapedagógiát hívtam segítségül.
Saját tananyag, kifejezetten gyerekeknek kifejlesztve
– Mi a titka a sikernek? Miért kedvelik a gyerekek ezeket az órákat?
– Olyan témákat dolgozok fel velük, amelyek érdeklik őket, a kis életük része. Mindig teret engedek a kreativitásnak, valamilyen alkotás születik az óra alatt. Nem várok el tőlük olyasmit, amire még nem képesek. Sok a pozitív visszacsatolás. Nekem nagyon fontos, hogy számukra örömteli élmény legyen a nyelvtanulás. Nem azt tartom szem előtt, hogy a tanfolyam végére 500 szót tudjanak. Nekem az is elég, ha 450-et tudnak, de azt biztonsággal. Viccet félretéve… Csoportban gondolkozom. Remekül tudnak együttműködni. Amit az egyik nem tud, tudja a másik. Természetesen van köztük egy egészséges versengés, de próbálom egyensúlyban tartani a hozzászólásokat, a részvételt.
– Lehet még jelentkezni?
– Igen, mivel egy folyamatos tanfolyamról van szó. Nincs kitűzött célunk, a középpontban az áll, hogy a gyerekek megszeressék a nyelvet és alapszintű szavakat sajátítsanak el, illetve elkezdjenek kommunikálni. Kiscsoportos oktatás révén mindig az adott létszámtól függ, hány gyermeket tudunk még fogadni, valamint általában a négy alkalom lejárta után nyitjuk meg a jelentkezést, hogy feltöltsük a csoportot. Kezdéskor nem használtuk ki a teljes létszámot, így 1-2 hely még jelenleg is akad. Az új blokk pénteken indul, így érdemes mihamarabb jelentkezni. Ezt megtehetitek a judit@kolibrinyelvstudio.hu címen. Valamint kövessétek Facebook oldalunkat is!
