Gyerekkorom óta imádom a zenét. Kazettás magnómból vagy a rádió ismert dalai vagy az Andok indián nyelvein felcsendülő népzene szólt. Arról álmodtam, hogy bekerülök az énekkarba. Szerettem volna valahogyan kapcsolatba kerülni a muzsikával, megélni azt az örömöt, amit ez az univerzális nyelv adhatott. Az általános iskolában gyorsan megállapították, hogy nincs igazán ilyen irányú tehetségem, az éneklés csak múló álom lehetett.
Aztán Mexikóban belecsöppentem egy zenészcsaládba. Latin- Amerikában ahol nem csak az egész élet a zenéről szól, hanem a zene maga az élet. Művészet, megélhetési forma, közös időtöltés. A családunkban volt ütős, fúvós, pengetős, s a város legjobb zongoristája, bár ő eredetileg basszusgitáros. Ha belegondolok, egy jelentős létszámú zenekart alapíthattunk volna. Emlékszem, amikor hűvös estéken összeültünk, ki- ki megragadt valamilyen hangszert és a kisfiam dédnagyapja türelmesen tanítgatta a fiatalokat. Aztán először dédnagymama, majd dédnagyapa is meghalt, s elmaradtak ezek a találkozások. Nem énekeltünk már együtt, az összetartó erő eltűnt. Azok az emberek, akik még tudták, hogy kovácsolják össze az egész családot, már nem voltak köztünk. A helyükre pedig nem lépett senki. Még nem. Mert látjuk már a szárnyukat bontogató legfiatalabb generációt, ukulelével a hátukon, óriási dobokkal a sarokban.
Kép: Juan Carlos León López: A legfiatalabb zenész a családban
Mert zene nélkül nincs élet. Mert összehoz minket, mert benne van minden boldogságunk és szomorúságunk, múltunk, jelenünk és jövőnk. Talán nem csak a sajátunk, hanem egy egész népé. Amikor egy kicsinyke templom belsejében felcsendül Silvestre Revueltas A maják éjszakája című szerzeménye, amikor a hódítás előtti, ősi indián ritmusok és hangszerek megtöltik az ájtatos hely csendjét, a történelem és egy nép történetének legjelentősebb eseményei és szereplői találkoznak újra. A zene gyakran örökségünk, nem csak egybefűzi családunk tagjait, hanem olyan tudást is jelképez, amelyet egymás között átadhatunk. November 22- én, Szent Cecília, a zenészek védőszentjének ünnepén erre emlékezünk. A zene összetartó és gyógyító erejére, valamint megünnepeljük a létezését. Hogyan másként, mint óriási vacsorával és hajnalig tartó muzsikálással.
Kép: Juan Carlos León López: Música en familia
