Most már nálunk is tagadhatatlanul megérkezett a tavasz. Reggel ugyan még kell sapka és sál, viszont egyre többet süt a nap. Március 20- án és 21- én a tavaszi napforduló napján, szélesen tártam karomat a nap felé és kértem, hogy töltsön fel energiájával.
Tudtad, hogy Mexikóban az emberek ilyenkor valamilyen romváros piramisához zarándokolnak, felmennek a piramis tetejére és onnan nyújtózkodnak az ég felé? Mindezt természetesen fehér ruhában, így szívják magukba csillagunk, a nap energiáját.
Mi évekig jártunk Teotihuacánba március 20-21-én, sőt a többi napfordulón is. Sosem riasztott el a tömeg, mert ilyenkor varázslatos hangulat lengi körbe a romvárosokat. Teotihuacánban a Quetzalcóatl templom előtt ilyenkor indián táncosok mutatják be rituáléjukat, s könyörögnek a nap erejéért.
2018- ban már közelebb kerestünk hasonló élményeket. Kevesen tudják, de Querétaróban is van egy kis piramis. A Pueblito nevű városrészben, amely szinte külön kis falunak tűnik a városon belül, található az el Cerrito nevű régészeti zóna. Az elmúlt években egyre erősebb figyelmet fordítottak rá, s ennek köszönhetően szépen rendbe tették, valamint komoly ásatásokat végeztek a helyszínen. A hely érdekessége, hogy a piramis tetején egy spanyol lakóház látszik. A hódítók hamar rájöttek, hogy a magasból remekül lehetett figyelni az indiánok mozgását.
Tudtátok, hogy Chichén Itzá piramisát úgy építették és tervezték, hogy a tavaszi és őszi nap-éjegyenlőség során egy árnyék jelenjen meg, amely egy kígyóra hasonlít, s ami a lépcsőkön halad lefelé?
Idén ugyan nem voltunk piramis közelében, de a kertben jóga közben a nap felé fordítottuk az arcunkat, így próbáltuk meg magunkhoz csalogatni az áhított energiákat.