A hála nagyon fontos az életünkben. Mégis általában tanulni kell, célzott gyakorlatokkal szinte rávenni magunkat, hogy találjunk valami pozitívumot az életünkben. A hálagyakorlatok segítségével megláthatjuk a jót és nem arra koncentrálunk, mi az, ami hiányzik a boldogságunkhoz. Általában többet kaptunk már, mint amennyit észre tudunk venni.
Íme egy anekdota a témához:
Mi már mindnyájan nagyon készültünk Mikulásra. Nagyon szeretem az Adventet, mert szervezhetek sok kicsi meglepetést. Az egyik ajándék erre a jeles napra Németországból érkezett és nagyon aggódtam, hogy nem érkezik meg. Hét közepén megnéztem a rendelést, s még mindig az volt kiírva, hogy december 10- re várható a kézbesítés. Kicsit elcsüggedtem, de azért reménykedtem, hogy hátha mégis. És képzeljétek el, fél órával később csöngetett a futár. Mivel nem kaptam értesítőt, nem tudtam, hogy érkezik valami. Amikor megláttam a csomagot, annyira megörültem, s szó szerint ujjongásban törtem ki. A srác csak nevetett.
Ez egy olyan őszinte öröm és meglepetés volt, amit a gyerekek még gyakran képesek megélni. Amikor az adventi naptár 1. csizmácskáját bontogatta a kisfiam, könnyek szöktek a szemébe, mert pont azt a játékot kívánta. Lego adventi naptárunk van, s 24-re egy általa kért figura fog összeállni. Én hálát adok a szívből jövő kacagásért. Azokért, akik képesek meglepni vagy ha nekem sikerült valakit ennyire meglepnem.
Mert a hála magasabb rezgésszámot idéz elő, ami ebben a jelenlegi helyzetben mint egy pajzs védelmezni tud minket.
Tudjátok, hol éreztem abszolút hálát? Egy nagyon intenzív érzést élhettem meg Costa Ricában. Olyan sok ember munkája tette lehetővé azt, hogy én ott lehettem és minden percét a jelenben tölthettem. Más volt, mint általában az életem. Ezért is írtam meg a könyvem ,,A varázslatos Costa Rica” címmel.
