Mexikó számomra közösséget jelent. Egy olyan közösségi gondolkodást ismertetett meg velem, amelyet különösen nagyra tartok és szívesen viszek tovább. Ez megnyilvánul a mindennapokban, a nagyobb ünnepekben és a bajban is. Sőt olyankor zárnak csak össze igazán. Ha van némi széthúzás vagy családi dráma, azt félresöprik, amíg a gondok megoldódnak, vagy kénytelen-kelletlen szembesítik magukat a félreértésekkel, s utána közös úton haladnak tovább. Az évek során megtapasztaltam, hogy a spanyol nyelv nem csupán szavak és nyelvtani szabályok összessége, hanem egy teljes kulturális szemléletmód. Ezért a Kolibri Nyelvstúdióban a kultúraorientált nyelvoktatás során is nagy hangsúlyt kapnak a kulturális és emberi kapcsolódások.
A mexikói családi hagyományokban az esküvők, a lányok tizenötödik születésnapja, minden meghatározó családi buli úgy tud létrejönni, hogy mindenkinek megvan a saját segítő szerepe. Ezek egyfelől ténylegesen tradíciók, például egy egyházi szertartás keretein belül van külön „madrina” és „padrino” a gyűrűkre, a templomra, a házi bibliára, minden apró elemre, ami szimbolikus jelentéssel bír. Ez nem csak azt jelenti, hogy az ezért felelős személy beszerzi és átnyújtja a tárgyat, hanem pénzügyileg is fedezi, hogy azok a költségek ne a fiatal párt vagy a rendező családot terheljék. Akik nem ennyire fontos szerepet töltenek be, ők sem vonják ki magukat, van, aki egy láda üdítőt hoz, van, aki segít a helyszín berendezésében, dekorálásában. Mindez remek ürügy arra, hogy többet találkozzunk, például a nagyszülők otthonában összegyűljünk közös időtöltés céljából.
A mexikói, illetve általában véve a latin- amerikai kultúrában kiemelt helyen áll a család és annak egysége. Az unokatestvérek gyakran a legjobb barátok, sokszor ugyanott laknak, így akár egy iskolába járnak vagy suli után valamelyik nagynéninél vagy a nagymamánál időznek ebédre, házi feladat írásra. Ily módon a felgyorsult modern világ sem ejt csorbát a személyes kapcsolatokon, a közös gyermekkori emlékek pedig egy életre összekovácsolnak.
Querétaro városában az évente megrendezendő Külföldi Közösségek vásárán évekig képviseltem Magyarországot, s amikor kitaláltam, hogy mezőkövesdi népviseletben szeretnék felvonulni, a volt férjem édesanyja a teljesen eltérő kultúrkör ellenére elfogadta a kihívást, hogy megvarrja. Fényképek alapján mexikói boltokban keresgéltük össze az anyagot, a díszítő elemeket, és ő óriási alázattal elkészítette a magyar népviseletemet. Néhány esztendővel később az én anyukám öltöztette betyár ruhába a nagyobbik fiamat, engem pedig palotásba.
Ők mindketten követendő példák arra, hogyan lehet segíteni másokat, bízván egy egység létrejöttében. A mexikói és costa ricai időszakaim számos történetet adtak nekem. Ezekből születtek írásaim és regényeim is, hiszen a történetmesélés mindig fontos része volt az életemnek.
Tíz év mexikói élet és egy kétéves costa ricai projekt alatt megtanultam, hogy a közösség ereje nemcsak a mindennapokat teszi könnyebbé, hanem az utazásokat és a nyelvtanulást is gazdagabbá. Talán ezért áll hozzám olyan közel a csoportos tanulás és a közösségépítés. Ebből a szemléletből született meg a 45+ Spanyol Utazóklub is, ahol nemcsak a spanyol nyelvvel és Latin-Amerika kultúrájával ismerkedünk, hanem egy támogató női közösséget is építünk. Ha szeretnél többet megtudni a spanyol nyelvről, a latin-amerikai kultúráról vagy a klubról, nézd meg nyelvi programjaimat, vagy iratkozz fel a hírlevelemre.