Tenerifei élmények – Repülős utazás kisbabával

Kicsit talán szokatlan időpontot választottunk nyaralásunkra, de mivel Tenerife tökéletes választás akkor is, amikor nálunk még hűvösebb van, egy percig nem gondolkoztunk, hogy belevágjunk-e már május elején. Nem mellékesen, ilyenkor a repülőjegyek és szállásárak  sem terhelik meg annyira a pénztárcánkat. A sziget híres arról, hogy a téli hónapokban sem hűl a levegő 20 fok alá, valamint az óceán hőmérséklete szintén nagyrészt állandó, 21-23 fok között variálódik.

Mivel kisebbik fiúnk akkor még csak 11 hónapos volt, nem fix programmal indultunk el, hanem inkább programjavaslatokkal, amikből rugalmasan tudtunk szemezgetni. Volt, ami végül kimaradt, volt, amire jó lett volna még időt szánni, de mindenesetre elmondhatjuk, hogy a nyaralás jól sikerült. Fontos volt számunkra, hogy olyan szállásunk legyen, ahol van reggeli és a déli részen legyen, hiszen északon pár fokkal hűvösebb van és eshet is. Mi kimondottan napsütésre és melegre vágytunk. Ez alapján a Los Cristianosban található Beverly Hills Suites vendégszeretét élveztük. Ezt ténylegesen állíthatom: mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, a reggeli kiadós és finom, valamint az apartmanunk remekül kiszolgálta a családunk igényeit.

Kisbabával repülni általában lélekpróbáló és idegborzoló feladat, de igazán nem lehet okunk a panaszra. Az odafelé út jóval megterhelőbb volt, délután egy órakor indult volna a gép, de mivel aznap már nem az első járat volt, addigra összeszedett egy kis késést, amit később sem tudott behozni. Hiába kapkodtak a beszállítással, várnunk kellett a kifutópályán, mire fel tudtunk szállni. Így az 5 és fél óra út tényleg örökkévalóságnak tűnhet. Igazság szerint a babák elég jól bírták, mi például ekkorra időzítettük az egyik alvás időpontját, kétszer evett és egyéb foglalkoztató játékokat vittünk magunkkal a fedélzetre. Annak ellenére, hogy kevés poggyásszal repültünk, erre tartalékoltunk helyet, mert például egy matató táska bármikor bevethető és huzamosabb ideig lefoglalja a gyermeket. A landolást felnőtt, gyerek, mindenki megsínylette, én napokig süketnek éreztem magam.

A visszafelé út sokkal kényelmesebbnek bizonyult annak ellenére, hogy hajnalban indultunk. Los Cristianos kb. 15 percre található a déli repülőtértől, így nem kellett feleslegesen kapkodni. A spanyolok földi személyzetének teljes mértékben jár az elismerés, mert az egész ellenőrzés gyorsan, hatékonyan folyt, nem voltak felesleges fennakadások. Budapesten, odafelé, ugyanez kissé akadályokba ütközött, amikor a bébiételek beakadták az ellenőrzésen. A különböző boltokban vásárolt, előre csomagolt, lezárt bébiételeket egy külön gépbe helyezték és amelyik még ott is beriasztott, azt kinyitották, mintát vettek belőle, majd továbbengedték. A szigeten működnek az itthon megszokott áruházak, ha nem is ugyanaz a kínálat, a minőség hasonló. Én annyi bébiételt vittem, hogy az utat és még kb. 24 órát le tudjak fedni vele, hogy ne rögtön első este kelljen elrohanni a boltba vásárolni. Tenerifén a beszállítás szintén nagyon profin zajlott, időben indultunk, fél órával korábban landoltunk. Az egyik spanyol légi utaskísérő adott egy tippet, hogyan tartsam a babát landoláskor, hogy ne fájjon annyira a füle. E szerint magam felé kell fordítani, ő a mellkasomra borul és én is a fejére tudom hajtani a fejemet. A kapitány landolási technikáját szintén dicséri, de tényleg egy hang nem hagyta el a torkát lefelé menet, sőt elaludt az ölemben.  Jó, ha tudjátok, hogy noha a babát nem illeti külön poggyász, egy 5 kg-os pelenkázótáskát vihet magával a fedélzetre, illetve további egy vagy két (légi társasága válogatja) egyéb felszerelés szállítása ingyen megilleti. Ilyen például az összecsukható babakocsi. Kisgyerekes családok esetében a vízzel sem bánnak olyan szigorúan, Tenerifén semmit nem szóltak, pedig volt nálunk gyümölcslétől elkezdve vízen át a bébiételig minden. Egyébként talán a csecsemők fejlődésének legrosszabb időszakában repültünk először és ilyen messzire. Az aktív mászás és a járás közötti állapot nem kedvez az egyhelyben ülésnek, viszont vigaszként mondható, hogy nyilván fárasztó egy ilyen repülőút, de nem kivitelezhetetlen. Ugyanakkor jó, ha több bevethető családtag van, édesapa, illetve nagyobb testvér is kiveheti a részét a feladatokból, akkor sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok.

A szigeten autót béreltünk, mivel tudtuk, hogy szeretnénk szabadon közlekedni. Arról, hogy merre jártunk, a következő blogcikkben olvashattok. Addig is látogassatok el a Facebook oldalamra, ahová már néhány fénykép felkerült és folyamatosan bővülni fog további élményekkel.